Pódiumbeszélgetés az oktatás és a munka kapcsolatáról – Hogyan hozható összhangba az oktatási intézmény által nyújtott tudás a vállalati igényekkel? Milyen elvárásoknak, kihívásoknak kell megfelelniük a leendő munkavállalóknak?

Milyen problémákkal kell szembenéznie a keresleti és a kínálati oldalnak? – többek között ezekre a kulcsfontosságú kérdésekre igyekezett választ keresni az Oktatási Hivatal által szervezett, Az oktatás és a munka világának kapcsolata című pódiumbeszélgetés október 10-én.

 

„Az egyik legfontosabb dilemma a gazdaság és az oktatás kapcsolatát illetően, hogy miként tud a két rendszer együttműködni, hiszen a gazdaság rendkívül gyorsan változik, az oktatási rendszer azonban merev ciklusokhoz kötött, rugalmatlan rendszer” – mondta Bánki Horváth Mihály. A Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének dél-alföldi szakképzési koordinátora hozzátette: a két szféra közti szakadékot az is mélyíti, hogy a gazdaság igényt tart a formális képzés szerkezetébe és tartalmába való beavatkozásra, melyet az oktatási szféra nehezen fogad el. Bánki Horváth Mihály szerint a kínálati oldal számára problémát jelentenek a korai iskolaelhagyók, akiket felzárkóztató programokkal igyekeznek bevonni a foglalkoztatásba, illetve komoly gondot okoz a szakképzésben a fiatalok felsőfokú végzettségek megszerzése miatti elvándorlása – azaz a fiatalok többsége diplomát szeretne szerezni ahelyett, hogy a szakképzést választaná –, és az is, hogy olykor nehezen feleltethetőek meg a jelentkezők készségei, képességei, szakmai tudásanyaga a betölteni kívánt munkaköröknek.

A szakképzési koordinátor úgy véli: az elsődleges cél a két szféra számára a konszenzusra törekvés, illetve a képesítések körének és tartalmának folyamatos karbantartása az oktatás alapvető újragondolása nélkül. Lehetséges megoldásként említette az élethosszig tartó tanulást, melynek kormányzati támogatásra van szüksége, illetve a képzés területén indokolt lenne a szemléletváltás, azaz alkalmazhatóbb tudást kellene nyújtaniuk az intézményeknek, és egyre inkább a tanulási eredmények alapú megközelítés irányába kellene haladni.

A felvezető előadást követően a pódiumbeszélgetés résztvevői vitatták meg a felvezető előadásban feltett kérdéseket, illetve, hogy ki mit tudna kezdeni most korábban megszerzett végzettségével. Farkas Judit, a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Karának ügyvivő szakértője gyógytestnevelőként úgy véli, ma is megállná a helyét, hiszen szilárd alapjai vannak a szaknak, a hagyományos tanárképzési pillérek ma is megtalálhatók a szak képzési struktúrájában. Köllő János közgazdász, az MTA tudományos tanácsadója kiemelte: a corvinusos diplomát ma is „eszi a piac”, bár hamar fény derülne a hiányosságokra. Lados Tibor, a Mátrai Erőmű humánerőforrás-igazgatója szerint a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem pályakezdő építőmérnökei – hiszen ő is ezen a szakon végzett – gyorsan el tudnak helyezkedni ma is, nincs okuk aggódni, ahogy ő se tenné, ha most ismét pályakezdő lenne. Szabó Gábor, a Szegedi Tudományegyetem rektora, aki fizikusként végzett, hangsúlyozta: az egyetemen csak az alapokat szerezte meg, és azóta is, hogy végzett, folyamatosan tanul valami újat. Bánki Horváth Mihály jogászként a „hogyan tanulást” sajátította el, és csatlakozva Szabó Gáborhoz, ő is úgy véli, a formális tudás jó alapokat adhat, de a gyakorlat szerepét nem lehet eléggé aláhúzni.

„Ami ma Magyarországon és Európában folyik, az élet-halál harc. Az elmúlt években Európa 7 millió munkahelyet vesztett, miközben Ázsia 27 milliót nyert. Ha a képesítéseket, magát az oktatást nem fogalmazzuk újra, a veszteség tovább nőhet” – hívta fel a figyelmet Lados Tibor. Ez az újrafogalmazás időről időre megtörténik, „rengeteg mindenbe belekezdtünk, de semmit sem csináltunk végig – éppen ezért elvesztegetettnek érzem az elmúlt több mint két évtizedet” – mondta Szabó Gábor. Csatlakozva a rektorhoz, Bánki Horváth Mihály is hangsúlyozta: nagyon fontos a szerves építkezés, akár egy rossz oktatáspolitikát is jobb folytatni, mintsem mindig újba kezdeni, hiszen ahhoz, hogy húsz év múlva meg tudjon erősödni a társadalom, a következetesség elengedhetetlen. Lados Tibor a gazdaság és az oktatás világának összekapcsolását érintően megjegyezte: a szakképzési hozzájárulás nagyban segítette a cégek és az iskolák együttműködését, csakhogy ez 2011 óta már nem működik olyan jól. Köllő János ehhez kapcsolódva közölte: amerre jelenleg a szakképzés halad, teljesen elhibázott irány. Lados Tibor hozzátette: meg kell mutatni a 8-14 éves gyerekeknek a vállalkozásokat, melynek egyik eszköze, ha az általános iskolai képzésbe beépítik a vállalkozói készségek oktatását. A másik módja, ha testközelből, belülről ismerik meg a diákok a cégeket – ahogy Lados Tibor fogalmazott –, például úgy, hogy fénymásolnak vagy kávét főznek. „Ezt elősegítendő a Mátrai Erőmű technikatermeket igyekszik ajándékozni, ahol gyakorlati ismereteket szerezhetnek a diákok” – fűzte hozzá a humánerőforrás-igazgató. „A gyerekek elszakadtak a való világtól, a manualitás teljesen hiányzik a magyar iskolarendszerből” – vélekedett Szabó Gábor rektor Lados Tibor szavaira reagálva. Bánki Horváth Mihály szerint mindenekelőtt az alapkészségek stabillá tétele lenne fontos, és a még több tudásanyag megszerezése. A felsőoktatás szféráját felvillantva Szabó Gábor kiemelte: párbeszédet kell folytatniuk a vállalatoknak és az egyetemeknek, és a képzések tartalmát illetően is folyamatos egyeztetésre van szükség. A rektor megemlítette: ezt egyre nehezebben tudják megtenni, hiszen a Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottságban (MAB) jelentős mértékben csökkent a vállalkozói szféra képviselete, így nincs túl sok beleszólásuk a képesítési kimeneti követelmények (kkk) kidolgozásába. Holott az lenne a kkk-k feladata, hogy tényleges információt tartalmazzanak a munkaadó számára arról, egy hallgató mit tudhat a képzése elvégzését követően. Mint kiderült: a vállalatok nem igazán ismerik a kkk-t, ám Lados Tibor megjegyezte: ha a partneregyetemek megismertetnék őket ezekkel, akkor szívesen alkalmaznák. Farkas Judit ehhez kapcsolódva megemlítette: az Egyesült Királyságban a párbeszédnek intézményi formája is van, hiszen létezik az angolszász Sectoral Skills Council, melynek feladata a vállalatok és a képző intézmények összekapcsolása, közös anyagok kidolgozása. Magyarországon hasonló szervezet nem létezik, (alacsonyabb) más, jóval behatároltabb funkcióval működik az egyeztetés az Ágazati Párbeszéd Bizottságnak köszönhetően.

A pódium résztvevői – habár különböző területekről érkeztek – egyetértettek abban, hogy a pályaorientációra is nagyobb hangsúlyt kellene fektetni. Ahogy Amerikában, nálunk is fontos lenne, hogy összeüljön a család, és együtt döntsenek a gyerek jövőjéről. „Muszáj megérteniük a magyar szülőknek és diákoknak, hogy a továbbtanulás komoly befektetés mind a munkát, mind pedig a pénzt illetően. Sajnos a magyar gyerekek nem elég tudatosak, sokan közülük azért választanak egy-egy szakot, mert a barátjuk is oda jár” – mondta a rektor. Lados Tibor ennek kapcsán megjegyezte: a divatszakmák esetében szükség volna megnézni a készségeket, a rátermettséget, illetve hasznos lenne az is, ha a szülők kapnának egy leírást például egy munkapszichológustól arra vonatkozóan, hogy mire képes a gyermekük.

„Szerintem arra kellene terelni a gyereket, ahol nagy valószínűséggel sikerélménye lehet – így csökkenteni lehetne a kihullók számát, hiszen ez a legnagyobb probléma” – vélte a rektor.

Arra a kérdésre, hogy az oktatás átalakítása jelenleg milyen irányba halad, Köllő János azt válaszolta: sajnálatos, hogy szakértőket nem kérdeznek meg a döntéshozók, mielőtt határoznak. Farkas Judit úgy véli, a közoktatás jól vette az akadályokat, ám a felsőoktatás terén vannak még kiaknázatlan tartalékok, az eszközök bevezetéséhez azonban több állami segítségre lenne szükség.

Az Oktatási Hivatal még két pódiumbeszélgetést szervez az oktatás és a munka világának kapcsolatáról: a második rendezvényt november 26-án, a harmadikat pedig december 17-én tartják meg. További információ az Oktatási Hivatal honlapján lesz elérhető.

{module Forrás: edupress|none}