Gyermekek uralta világban élünk – állapítja meg egy nemrég magyarul is megjelent amerikai tanulmány szerzője. Eszerint a felnőttek már csupán statiszták a gyermeki lélek kibontakoztatásához, ám az így felnövő nemzedékek puhányok, önzők és sérülékenyek lesznek. Itthon a téma még a szakértőket is megosztja.
Egy amerikai nyugalmazott egyetemi oktató, Joseph Epstein szerint a szülők alig többek a gyerekek útját egyengető szolgáknál, Amerika pedig gyerekuralom alatt él.

Tévedés azt gondolni, hogy a gyerekeknek csak mostanában lettek jogai. Normális körülmények között ezek a szülőknél és a pedagógusoknál vannak a felnőtté válásig – állítja Villányi Lenke gyermekpszichológus. A felnőtté válási folyamatnak természetesen része, hogy a gyermek meghoz bizonyos számú döntést, az életkorával e döntések következményei egyre nagyobbak lesznek, – de nem szabad a fiatalokat, pláne a gyermekeket idő előtt túlvállaltatni, túlterhelni.

A szakember szerint általánosságban beszélhetünk ma a szülői felelősség gyengüléséről, amit azzal a hamis érveléssel támasztanak alá, hogy nem akarják az akaratukat a gyerekre erőltetni. „Ha egy szülőnek csak akarata van, ne is tegye, de ha van meggyőződése arról, hogy mi a jó, akkor azt próbálja elfogadtatni a gyerekével, az ő érdekében” – mondja a pszichológus. A szülő iránt érzett szeretet okán ugyanis a gyermek szeretné tudni, mi a szülő elképzelése, és igyekszik is alkalmazkodni hozzá.

A gyerek szempontja vagy kívnsága az első?

Másfelől nézve, Villányi Lenke szerint, a társadalom csak a retorika, a szavak szintjén gyermekközpontú. A szakértő kifejtette, hogy az egészségügyi ellátás beszűkült, jelentős a gyermekszegénység, csökken a házasságkötések száma, hanyatlik a családtagok egymás iránti hosszú távú elköteleződése. Pedig a gyermeknek valódi, alapvető joga lenne várt gyerekként teljes családba születni és ott felnőni.

A gyermekpszichológus pontosítja azokat a tanári véleményeket, melyek szerint ma az iskolában minden túlzottan a gyermekek szempontjainak rendelődik alá; szerinte ugyanis nem a gyermek szempontjait, hanem a kívánságait igyekszik kiszolgálni a közoktatás.

Alkalmazkodjanak a pedagógusok?

Némileg másként látja a helyzetet Hámori Veronika, a budapesti Fazekas Mihály Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium igazgatónője, aki ambivalens érzéssel fogadja az iskolai agresszióról, a gyermeki jogok „túlzott mértékéről” és a kezelhetetlen gyerekekről szóló híreket. Ahogyan azt is, ha arról hallja panaszkodni a kollégáit, hogy az iskola szolgáltató jellegének erősödése miatt növekszik a tanárok kiszolgáltatottsága.

Az igazgatónő szerint kár visszasírni az akár csak egy évtizeddel ezelőtti időket, hiszen az iskola megszűnt elsődleges ismeret- és kultúraközvetítő lenni. Szolgáltató intézmény lett, amely a társadalom elvárásait köteles teljesíteni. Hámori Veronika úgy látja: elengedhetetlen a pedagógustársadalom megújulása, de a szülőkkel való együttműködéshez szükséges ismeretek elsajátítása is. Úgy véli: ha a tanárok elsajátítják a „kompetencia-alapú tanítást”, a gyerekek többségét maguk mellé állíthatják az iskolai munkában.

A jogból nem árthat meg a sok

Szabó Máté, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa – aki egyben a gyermeki jogok képviseletét is ellátja − egyáltalán nem osztja azok nézeteit, akik szerint a kiterjedt gyermekjogok miatt gyerekuralmú társadalomban élnénk. A diákok tanárokkal szembeni erőszakos fellépését nem a gyermekjogoknak, hanem a diákok deviáns magatartásának tudja be. Az ombudsman még rá is erősítene: a mostaninál sokkal erőteljesebben tudatosítaná a gyerekjogokat magukban a fiatalokban, illetve a felnőtt társadalomban is.

Továbbra is „virulnak” ugyanis a gyermekekkel szembeni „klasszikus” visszaélési formák: a családon belüli bántalmazás vagy a szexuális zaklatás – érvel az ombudsman.

A rendőrségi statisztika alátámasztja Szabó Máté álláspontját: a házasság, a család, az ifjúság és a nemi erkölcs elleni bűncselekmények száma megháromszorozódott 2003 és 2007 között, ötezer körüliről tavaly már tizenötezer fölé ugrott az elkövetési szám. Néhány jellemző típus: kiskorú veszélyeztetését 1785, tiltott pornográf felvétel készítését 9934, megrontás bűntettét 166 esetben állapította meg tavaly a hatóság.

Csúcsra törő ifjúság

A szakértők egy tekintélyes része egyetért abban, hogy a felnőttkori beilleszkedési nehézségek, személyiségzavarok fontos kiváltó oka a személyiség túlzott felértékelődése, ami pedig jobbára a felnőtt világ visszajelzéseire vezethető vissza a gyermek- és serdülőévekben. A túlzott féltést, az egészséges terhelés hiányát, a kudarcoktól való messzemenő és túlzó kíméletet említik leggyakrabban a fiatalok személyiségét eltorzító tényezők között.

A társadalom szegmensei közül legmarkánsabban a munkaerőpiac jelzi a fiatalok jellemének változását; igaz, ritkán jelöli meg e változás lehetséges okait. A Mind-Diák Szövetkezet üzletfejlesztési vezetője, Schneider Ildikó szerint tagjaik annyiban térnek el a diákság többségétől, hogy az átlagnál nagyobb felelősséget vállalnak saját jövőjük iránt. Már a tanulmányi éveik alatt rendszeresen munkát vállalnak, törekszenek tapasztalatok megszerzésére, és nem várják el, hogy csak a szüleik és a köz támogatásából járhassanak egyetemre, főiskolára.

Az azonban a szakmai vezető tapasztalatai szerint szembetűnő, hogy 2004-hez képest hetven százalékkal csökkent e tudatos fiatal, öngondoskodásra törekvő réteg aránya a diákságon belül.
Irreális elvárások

Az első munkahelyes fiataloknál jellemző a nehezebb beilleszkedés – hangsúlyozta Schneider Ildikó. Véleménye szerint a diplomába befektetett energia megtérülését azonnal szeretnék, s a piac szemszögéből nézve irreálisan magasak fizetési-bérezési elvárásaik. Nehezen látják be, hogy az egyetemről hozott tudás nem azonos a piac elvárásaival, hogy be kell illeszkedniük a munkahelyi rutinba, meg kell tanulniuk a munka világának sajátos igényeit, és ez időbe telik.

A szakértő szerint másfél évtizede még teljesen más volt a helyzet: akkor egy friss diplomás számára természetes volt, hogy kezdetben egyszerűbb feladatokat osztanak rá, vagy az, hogy a szabadidejük egy részét feláldozzák a munkahelyi előmenetel érdekében. A korábbi nemzedékek türelmesebben várták ki azt is, hogy idővel egyre több és bonyolultabb feladatokat bízzanak rájuk, ami fokozatosan tükröződött az anyagi és egyéb természetű megbecsülésükben.

Forrás: fn.hu