Sok szülő tanácstalanná válik csemetéje táplálkozását illetően, amikor az óvodába, iskolába kerül: egyrészt, mert onnatól a közétkeztetéstől, és nem tőle függ, hogy mi kerül a tanyérjába reggeli-ebéd-uzsonna időben; másrészt, a társak, a divat és a reklámok befolyása olyan erős, hogy a serdülőkor felé haladva már egyre kevésbé van eredménye a szülői ráhatásnak.
Mit lehet tenni azért, hogy mindezek mellett mégis a helyes táplálkozásra neveljük? A Magyar Dietetikusok Szövetsége szolgál néhány tanáccsal.
Süti, süti pogácsát
Az óvodás korosztálynál az ismeretátadás fontos eleme a játékosság. Az étkezéshez, élelmiszerekhez kapcsolódó rigmusokkal, versikékkel, dalokkal, mesékkel kísért tevékenységek a kicsik számára élménnyé teszik az ételkészítést, annak előkészületeit, és utómunkálatait. Minél többféle nyersanyagot és ételt ismer, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy a későbbiekben is elfogadja majd azokat.
Törekedjünk a változatosságra! Igyekezzünk az apróság minél többféle érzékszervét (látás, szaglás, tapintás, hallás) is bevonni a megismerés folyamatába. Az adott évszakra jellemző gyümölcsök, zöldségek közös beszerzésekor – pl. piaci látogatás alkalmával – lehetőség nyílik a termények összehasonlítására, a különböző tulajdonságok megtapasztalására (pl. kicsi-nagy, érett-éretlen, kemény-puha, stb.). A vásárolt alapanyagok felhasználásában is részt vehetnek az apróságok – pl. összetéphetik a fejes saláta levelét, figurákat formázhatnak tésztából, összekeverhetik a saláta összetevőket, stb. – de a díszítésbe, tálalásba, terítésbe is bevonhatjuk őket. Az együtt elkészített és elfogyasztott étel az étkezéshez való jó viszony alapja.
A segítségért járó dicsérő szavak csak megerősítik a sikerélményt, és ismétlésre, egyre nagyobb önállóságra ösztönzik a csöppséget. A reggeli már ebben a korban is a napnak elmaradhatatlanul fontos étkezése. Lényeges, hogy a szülő mindig szánjon erre időt, teremtse meg a lehetőséget, körülményt.
Az óvodát étkeztető cég, az óvoda és a családok kapcsolata, együttműködése fontos tényezője az óvodás gyermekek táplálkozásának. A szülők tájékoztatására célszerű kifüggeszteni az óvoda heti étrendjét a faliújságra, hogy elkerülhetők legyenek az otthoni és az intézményi menü között az átfedések. Ha a szülők és a pedagógusok között nincs megfelelő kommunikáció, sajnos előfordul, hogy kellő odafigyelés hiányában, az óvodások zsebéből előkerülő és szétosztott édességek kedvezőtlen irányba befolyásolják több gyermek étkezését (mindemellett fogainak egészségét) is. Találhatunk azonban szép számmal jó példákat is a közös gondolkodásra, összefogásra. Ahol az óvodai étkezések keretében pl. nem jut naponta elég friss gyümölcs a gyerekek asztalára, az óvónők a szülőkkel együtt megszervezhetik, hogy naponta más család gondoskodjék a csoport gyümölcsellátásáról. A gyermekek számára így természetessé válik, hogy ezek a nyersanyagok részét képezik a napi táplálkozásnak. Egy idő után a rendszerességből szokás, a szokásból igény lesz.
Kiskukták az iskolapadban
Az általános iskolás gyermekek számára is lényeges, hogy a már kialakult, megalapozott szokásrendszer – a reggelivel induló nap, a napi ötszöri étkezés, stb. – megmaradjon az iskolás években is. Az otthonról vitt tízórai és uzsonna összeállításánál fontos szempont, hogy hűtés nélkül is megfelelő minőségben legyen fogyasztható, és kellő arányban tartalmazza a növekvő szervezet számára nélkülözhetetlen tápanyagokat. Tudvalevő, hogy a padtárs harapnivalója mindig csábítóbb, mint a saját elemózsia. Próbáljunk ezért gyermekünkkel egyeztetve minél változatosabb uzsonnákat összeállítani, a hagyományos szalámis vagy kolbászos szendvics mellett más variációkat is kipróbálni (pl. padlizsán-, zöldfűszeres túró-, avokadókrémek, csicseriborsó-, szárazbab pástétom, stb.).
Az iskolai büfék kínálata ma már lehetővé teszi, hogy az iskolán belül is hozzájussanak a gyermekek olyan élelmiszerekhez, mint a teljes kiőrlésű pékáruk, müzli szeletek, puffasztott gabonapelyhek, natúr gyümölcslevek, stb.. A tananyagon felül az iskolai egészségnapokon is jó alkalom kínálkozik a kiegyensúlyozott táplálkozáshoz kapcsolódó ismeretek (élelmiszercsoportok, jellemző tápanyagok) bővítésére. Ezek keretében már egyre nagyobb szerepet kaphatnak a játék mellett a tudatosságot igénylő feladatok is.
Lényeges, hogy a mennyiségekkel kapcsolatban tanultakat legyen lehetőség elmélyíteni a gyakorlatban is. Engedjük, hogy gyermekünk mérje le konyhai mérlegen a sütemény hozzávalóit, hogy megtapasztalhassa, mi rejlik a számok és mértékegységek mögött, s ezzel kifejlődhessen szemmértéke, becslési képessége, ami a későbbiekben a mértékletesség gyakorlásánál jó kiindulópontul szolgálhat. Az érdeklődést kihasználva, ebben a korban a konyhai tevékenységek egyre bővülő körébe (saláták, tejes gyümölcsturmixok elkészítésébe, stb.) be lehet már vonni a gyermekeket. Mindez meghálálja magát a táplálkozásuk terén is, hiszen azt, amit maguk készítenek, lelkes kíváncsisággal fogadják, és szívesen megkóstolják.
Forrás: origo.hu