A kifejezés olyan tünetegyüttes összefoglaló elnevezése, amelynek meghatározása, eredete, tünetei vitatottak, ezért nem csoda, hogy szakmai körökben is többféle kifejezés használatos: tanulási zavarok, tanulási rendellenességek és tanulási nehézségek.

A tanulási zavar általános fogalom (Cruickshank 1989; idézi Porkolábné–Gőbel 1995), amely a rendellenességek heterogén csoportjára vonatkozik. Ezek a zavarok a központi idegrendszer diszfunkciójának, illetve annak következményének tekinthetők. A korai fejlődés késleltetett voltában, illetve az egyes területeken mutatkozó nehézségekben jelennek meg: mint a figyelem, az emlékezet, a gondolkodás, a koordináltság, a beszéd, az olvasás, az írás, a betűfelismerés, a számolás, a szociális kompetencia és az emocionális érettség.
A tanulási zavarokhoz vezető események láncreakciója

A tanulási zavar befolyásolhatja bármely átlagos vagy átlag feletti intelligenciájú egyén tanulását, magatartását.

A tanulási zavar diagnosztizálásának kritériumai

  1. Elsősorban, ami azonnal szembetűnő, hogy a tanulási potenciál és a tanulási eredményesség, illetve az intelligencia szint és az iskolai teljesítmény között nagy eltérés tapasztalható. A különbség nagysága határozza meg a tanulási zavar minőségét és a fejleszthetőség hatékonyságát.
  2. A neurológiai deficit (idegrendszeri eltérés, esetleg károsodás) csak áttételesen mutatható ki vizsgálattal. A megsegítés formái (terápia) más-más megközelítést igényelnek egy érzelmi, szociokulturális, vagy egyéb ok miatt megjelenő tanulási zavar esetén.
  3. A tanulási zavar jellegzetes kognitív tünetegyüttesben nyilvánul meg, aminek hátterében a kölcsönösen egymásra ható részképességek diszfunckiója áll.
  4. A tanulási zavar negyedik kritériuma a sajátos magatartáskép, a leggyakrabban előforduló figyelemzavar-hiperaktivitás, valamint a másodlagos neurotizáció megjelenése.

A leggyakrabban előforduló kognitív pszichikus funkció zavarok

  • A percepció zavarai: A vizuális, akusztikus, taktilis, helyzet- és mozgásérzékelés, különböző modalitások felfogásának nehézségeit jelentik. Ebből adódik a formák, arányok, irányok, térdimenziók érzékelésének tévesztése.
  • A beszédszerveződés, a nyelvi nehézség zavarai: A beszédészlelés, beszédmegértés, szimbólumok képzése, felismerése, a szó- és jelentéstartalmak értelmezésében nyilvánul meg. Az artikuláció zavara, a szókincs fejletlensége, grammatikai akadályozottság mind a tanulási zavarhoz vezethet.
  • Az emlékezet gyengesége: A memória különböző fajtáinak sérülése, gyenge működése a tanulási nehézségre ható tényező. Az emlékezet egyenetlensége, a verbális tartalmak megőrzése, felidézése, a rövid- és hosszú távú memória tárolt információinak mennyiségi felidézése kevés, pontatlan, hiányos lehet.
  • A lateralitás, a saját test, illetve a térérzékelés akadályozottsága: A tanulást akadályozhatja a keresztezett vagy kevert dominancia. A síkban, térben való tájékozódást, a sorrendiség felidézését, az irány észlelését, tartását nehezíti.
  • A mozgáskoordináció, a finommozgások zavara: Az alapkulturtechnikák elsajátításához nélkülözhetetlen a finom- és nagymozgások koordinációja. A tanulási zavar jelentős okaként ezeknek koordinálatlansága jelenik meg.

Tanulási nehézség esetén a Szakértői Bizottság fejlesztő pedagógiai megsegítést javasol. Ez a tevékenység a fejlesztő pedagógus kompetenciájába tartozik, de gyógypedagógus ugyanúgy végezheti, hiszen a gyógypedagógus egyben fejlesztő pedagógus is.

Ha a probléma súlyosabb, tehát pszichés fejlődési zavar áll fenn, akkor a Bizottság gyógypedagógiai megsegítést javasol.

A Tartós tanulási zavar kategóriába tartozó tanulók sajátos nevelési igényét az oktatási tárca felülvizsgálja (ki akarja venni a gyógypedagógia kompetenciaköréből). Bővebben: Törvények / A Magyar Pedagógiai Társaság: A Közoktatási törvény készülő módosításáról

Összeállította: Juhászné Gáspár Dorottya gyógypedagógus

 

Forrás: http://fejlesztok.hu