Apád, anyád idejöjjön!

Biztos, hogy a saját problémánkat cipeljük? Vajon mindig alanyi jogon szenvedünk? Ha mégsem így van, akkor ki helyett, kinek a nevében gyakoroljuk az önsorsrontást?

Bert Hellinger német pszichoterapeuta az 1980-as években dolgozta ki tapasztalati megfigyeléseken alapuló családterápiás módszerét, a családfelállítást, amely az utóbbi évtizedben egyre nagyobb ismertséget szerzett világszerte.
A módszert a pszichológus-pszichiáter szakma eleinte kiátkozta, ennek ellenére fokozatosan elterjedt és megszilárdult, és mára egyre többen használják, akár egyéb terápiák kiegészítőjeként is. A családfelállítás Magyarországon körülbelül hét éve jelent meg, az érdeklődők 15–30 fős hétvégi csoportokban vehetnek részt.

Hellinger egyik alapvetése, hogy létezik egy közös családi lélek, amely legtöbbször a tudattalan szinten befolyásolja, meghatározza az egyén életét. Ezt egy energiamezőként írta le, amelyben szigorú törvények uralkodnak. Ezzel összecseng az angol filozófus és biológus Rupert Sheldrake felfedezése az általa morfogenetikus mezőnek nevezett jelenségről. Ennek lényege, hogy az összetartozó élőlények és egymással kötődésben élő emberek akár nagy távolságon is átívelő kapcsolatban állnak egymással. Számos állatkísérletet is végeztek ennek vizsgálatára, melyek egyik híres példája, amikor a gazdájától távol lévő kutya abban a pillanatban ül le az ajtó elé, és kezdi el gazdáját várni, amikor az véletlenszerű döntéssel elhatározza, hogy hazamegy az állathoz.

Hellinger szerint a közös családi lélek szintjén, ebben az energiamezőben nincsen idő, csak tér létezik, azaz a múlt, jelen és jövő dimenziói gyakorlatilag egybecsúsznak. Ezen a mély, tudattalan szinten fontos és szigorú törvény a rend, amelyet Hellinger a szeretet rendjei néven emleget. Azonban gyakran tapasztalható, hogy a rend megbillenése generációkon át cipelt kötéseket, nehézségeket, problémákat eredményez, melyek szülőről gyermekre szállnak, és gyakran a személyes élet nehézségeinek köntösében jelennek meg. Hogy példákat említsünk, sokan érkeznek a csoportokba ilyen problémákkal:

• Akármennyire igyekszem, minden párkapcsolatom zátonyra fut. Nagyon haragszom a férfiakra, de olyan érzés van bennem, mintha ez a harag valahogy meghaladná a személyes szintemet.
• Valahogy mintha nem élnék igazán. Az életem minden területén azt érzékelem, hogy nincsen energiám, mindent csak fél gőzzel csinálok. Nem értem az okát.


A családfelállítás keretében ezzel a mezővel kerülünk kapcsolatba, az információ bekerül a közös térbe, amely leggyakrabban testérzetek és megmagyarázhatatlan érzések formájában képeződik le az állítás résztvevőiben. Utólag sokszor arról számolnak be az állításban szereplők, hogy olyan érzéseket, indulatokat, fájdalmakat éltek át, amelyekről egyértelműen tudják, hogy nem kapcsolódnak személyes életükhöz, mintha nem az övék lettek volna.

Hellinger megfigyelései alapján a családi rendet három alapvető törvény határozza meg. Ha ezek megsérülnek, az komoly negatív hatást gyakorol a család és az utódok életére.

Hozzátok tartozom

Ez a törvény arról szól, hogy a család, azaz „klán” tagjainak joguk van a rendszeren belül a saját helyükhöz. Ezt az elv gyakran megsérül: sok családban létezik egy léhűtő nagypapa, akit az egész család megvetett, egy abortált vagy halva született gyermek, akiről senki sem beszél, akit tabunak nyilvánítottak, vagy akár kitagadott gyermek. Ezek a családtagok nem kapják meg az őket megillető helyet a rendszerben. Azonban az ilyen módon konkrét vagy átvitt értelemben kitagadott családtagok energetikai lenyomata jelen van a rendszerben. A későbbi utódok gyakran valamilyen megmagyarázhatatlan hiányérzettől hajtva tudattalanul keresik a sokszor nem is ismert családtagot, anélkül, hogy bármit tudnának létezéséről vagy sorsáról.

Elismerve az előttünk jövőket – helycsinálók

A családi rendszerben mindenkinek megvan a saját helye. Az egyik legfontosabb törvény, hogy a gyermek a szülőtől kapta az életet, tehát ebben a viszonylatban ő mindig a kicsi, míg a szülő a nagy. Gyakran megtörténik azonban, hogy ha egy családban például az anya valami miatt nem tud jelen lenni feleségként a férje oldalán, akkor a lánygyermek a gyermeki szeretettől vezérelve tudattalanul belép a feleség szerepébe, és a lelkében azt mondja apjának: „Majd én megadom neked, amit anya nem tud megadni.” Ebben az esetben is felborul a rendszer, mivel valaki nem a saját jogos helyét foglalja el. Ilyenkor gyakran megfigyelhető, hogy a más szerepbe átlépett gyermek nem tudja igazán megélni saját gyermeki létét, ez pedig égető hiányt hagy maga mögött.

A gyermeki szeretet ereje – majd én

Beszélnünk kell a gyermeki szeretetről és szolidaritásról is, amely a kiegyenlítődés törvénye kapcsán merül fel. A gyermeki szeretet ereje ezen a szinten is elsöprő módon nyilvánulhat meg.
A családi lélekben létezik egy olyan megmagyarázhatatlan, tudattalan lelkiismeret, melyből adódóan egy családtag nehéz sorsát, hányattatottságait a rendszer egy, jellemzően egy-két generációval későbbi tagja átveszi, magáévá teszi. Ebben az esetben az illető olyan módon él, érez, cselekszik, mint nehéz sorsú elődje.
A gyermeki lojalitás is fontos szerephez jut ezen a mély lelkiismereti szinten, ebből származnak az olyan tudattalanul vállalt gyermeki fogadalmak, mint: „Drága anya, ha neked nehéz volt, nekem sem lehet könnyű. Ha te szenvedtél, én követem a példádat, átvállalom a sorsodat.” Emellett ilyen fogadalmak is születhetnek: „Inkább én halok meg helyetted, hogy te maradhass.” Vagy: „Majd én bűnhődök a te bűnödért.”


Szigorú könyvelés: adok-kapok

A kapcsolatok lényege, hogy a felek a szeretetből adódóan adnak egymásnak, erről viszont a tudattalan mély szinten szigorú könyvelés folyik. Eszerint ha adok a másiknak, akkor a kettőnk viszonyában én egy kicsit magasabb helyre kerülök, ami viszont őt arra készteti, hogy viszonozza ezt. Amikor ő ad nekem, a szeretetéből adódóan egy kicsit többet, mint amennyit tőlem kapott, akkor ő kerül egy kicsit magasabb pozícióba. Azonban ha az egyik fél sorozatos adással nem várja meg, hogy a másik viszonozhassa ezt, akkor ezzel „eladósodott” helyzetbe kényszeríti partnerét, aki tudattalanul kimenekülhet ebből a számára kellemetlen helyzetből. Ez a rend szerencsére helyreállítható, amennyiben a tartozás tényét kimondják, elismerik és esetleg elengedik a felek. Érdekes dolog, hogy mindez negatív értelemben is működni látszik: ha az egyik fél bántást ad a másiknak, akkor azt a szigorú könyvelés értelmében a másik viszonozni fogja, azonban jó esetben a szeretetéből adódóan nem kicsit több rosszat, hanem kicsit kevesebbet ad.


Hogyan működik?

A családfelállítás módszere csoportos és egyéni helyzetben egyaránt alkalmazható, legelterjedtebb formája a csoportos családállítás, most erről álljon itt néhány szó.
Az összegyűlt, általában 15–30 fős csoport tagjai közül valaki jelentkezik, hogy dolgozni szeretne. Erre Angster Mária, Magyarország egyik legtapasztaltabb és legelismertebb családfelállítója azt szokta mondani, hogy az illető onnan érzi, hogy ő jön, hogy „konyhakész”. Ez egyfajta izgalmi állapotot, gyakran zaklatottságot, mindenféle fizikai érzeteket hoz magával. Amikor az illető kiül az állítás vezetője mellé, egy rövid interjú keretében felvázolja, hogy mi a problémája, mire a vezető néhány kérdést tesz fel arról, hogy milyen nehéz sorsokról tud a saját családjában. A nehéz sors alatt legtöbbször hirtelen, kegyetlen, korai vagy tragikus halálesetet, vetélést, abortuszt, halva született, korán elvesztett gyermeket, kitagadottságot, háborús viszontagságokat értünk. Fontos, hogy ilyenkor ne menjünk bele a részletekbe, csak a tényekre szorítkozzunk. Ez amúgy a folyamat egészére is igaz. A gondolkodásnak ebben a módszerben vajmi kevés szerep jut.
Az állító a beszélgetés alapján kirajzolódó képet követve kiválasztja saját családtagjainak megjelenítőit a résztvevőkből (beleértve saját magát is), akiket felállít a térben. Ez úgy történik, hogy az állító az adott megjelenítő mögé áll, a vállára teszi a kezét, és lassan oda vezeti a térben, ahol a benne élő belső kép szerint az illető helye van, ilyen módon az összes megjelenítő elfoglalja a neki szánt helyet. És itt kezdődnek a furcsa, megmagyarázhatatlan dolgok. Miután mindenki a helyére került, a megjelenítők egytől egyig beszámolnak arról, hogy mit éreznek. Sokszor igen intenzív testérzetek jelentkeznek (bizsergés, szédülés, dülöngélés, melegség, hidegség érzése), vagy megmagyarázhatatlan, ismeretlen, de nagyon erős érzelmek söpörnek végig a megjelenítőkön. Az is megtörténhet, hogy az adott megjelenítő nem érez semmit, ennek is információértéke lehet.
Az állítás célja a kötések felfedezése és a rend helyreállítása. Ez azáltal történhet meg, hogy mindenki az őt illető helyet foglalja el, elismerjük az előttünk jövőket, tisztelettel adózunk nekik, és ugyanezzel a tisztelettel visszaadjuk nekik saját nehéz sorsukat, és az áldásukat kérjük ahhoz, hogy mostantól a saját életünket éljük. Az állítás egy pontján az állító elfoglalhatja saját helyét az állításban, majd az oldást és lezárást követően mindenki visszaadja a megjelenített szerepet, és „visszatér saját bőrébe”.


Történetek

Végezetül álljon itt néhány szemelvény olyanoktól, akik intenzív élményeket éltek át a családfelállítás keretében.

„Világéletemben azzal küzdöttem, hogy nem működtek a párkapcsolataim, sőt, nem is nagyon voltak, inkább elhíztam a nőiességemet, csak hogy ne kelljen ezzel a témával foglalkozni. Emellett amióta az eszemet tudom, egy megmagyarázhatatlan érzés azt súgja, hogy nem lesz gyermekem. Az állításomban ezzel a problémával szerettem volna szembenézni. Az derült ki, hogy az anyai dédnagyanyámmal vagyok szoros kötésben, meglehet, hogy az ő nehéz női sorsával vállalok közösséget. Az állítást követően folytatott nyomozásom következtében megtudtam, hogy dédnagyanyám a gyermekszülést követően lebénult, és élete hátralévő harminc évét tolószékben, kiszolgáltatottan, magányosan töltötte. Valószínűleg tudattalanul a lelkem azt mondta, hogy ha ezzel jár a gyermekszülés, akkor én inkább nem szülök gyermeket.”

„Miközben a körben ültem, és figyeltem az éppen zajló állítást, hirtelen előrehajoltam, és a nyakamhoz kaptam, mintha valami fojtogatna. A terapeuta ezt észrevette, és behívott az állításba. Fogalmam sem volt, mi történik velem, de később kiderült, hogy az állító családjában az egyik nagymama felakasztotta magát.”


A módszer a tapasztalatok alapján pontos, igen erőteljes és a legtöbbször hatékony. Sokszor az eddigitől teljesen eltérő, új fényt vet az életünkben megjelenő problémákra, konfliktusokra, másrészt lehetőséget nyújt az intenzív érzelmek átélésére is, ami által meg is válhatunk ezektől a terhektől. A Hellinger-módszer hatékonyan alkalmazható egyéb terápiák kiegészítőjeként is, különösen akkor, amikor egy nagyobb megakadás feloldására van szükség.

Forrás: nlcafe.hu

Adnow banner

loading...

Ciráda zenekar - Hazám hazám

 

Facebook diákmeló - Box Middle

Online Toborzás hírek
Új lap - 1