Egy ország oktatását annak társadalmi rendje határozza meg, hazánkban pedig még mindig csodabogárnak tekintik az alternatív pedagógiai mozgalom követőit. Ami azonban Magyarországon extrémnek, az például Dániában a normának felel meg az oktatási módszerek területén – hangzott el Budapesten, szeptember 8-án.
A tájékoztatón elmondták: a mozgalom 20. évfordulója alkalmából október 3-4-én rendeznek konferenciát Zöld cseresznye címmel.
Ma már nem csak az alternatív iskolák tudják, hogy a változó világ: az információrobbanás, a demokratizálódás, illetve a globalizáció ellehetetleníti a régi tanítási módszereket – mondta el dr. Czike Bernadett, a Szabad Iskolákért Alapítvány alapítója, szakmai vezető. Hozzátette: az alternatív pedagógiai módszerek éppen ezekre adnak választ, egyes követő iskolák pedig már ezen alulról jövő mozgalom fényében alakítják oktatásukat, a közelgő konferencia célja pedig, hogy ezt az átvételi folyamatot erősítse meg. Eddig összesen mintegy 500 iskola csatlakozott a programhoz, ebből 150 alternatív iskolaként, 350 pedig követőként foglal helyet a listán.
„Fontos felismerni, hogy minden gyermek más, mely hatására gyermek-megismerési technikákat kíván átadni a pedagógusoknak a mozgalom és kialakítani ezzel a tanár és a diák közti partneri viszonyt” – hangsúlyozta dr. Czike Bernadett, aki ezzel az október 3-4-én megtartandó konferencia címét is megmagyarázta. A megnevezés ugyanis egy batidai tanító, Rácz József szavai nyomán született: „Úgy vagyok vele, mint a cseresznyével: mikor szedi az ember az egyik megért, a másik nem ért meg. De ha ott hagyjuk a fán azt a zöld cseresznyét, valamennyi idő múlva éppen olyan piros, zamatos lesz az is.”
A pedagógusképzéssel szembeni aggályait fejezte ki a sajtótájékoztatón a rendszerváltás idején Kincskereső névvel saját tanintézményt alapító Winkler Márta, az alternatív pedagógiai mozgalom „egyik ikonja”. Volt egyetemi tanára ugyanis korábban hallgatói számára nem engedte meg, hogy „extrém” dolgokat tanító intézményben szerezzenek gyakorlatot még az előtt, hogy a felsőoktatási intézmény által helyesnek tartott oktatási normákat megtanulták volna.
A mai pályáztatási rendszerben megvalósuló fejlesztési programokkal szembeni ellenszenvét fejezte ki a tájékoztatón Vekerdy Tamás, a másik „ikon”, aki szerint pusztán a pályázati pénzek elnyerése vált ma céllá. „Az alternatív iskolák jelenleg csak magén, egyesületi, vagy alapítványi formában működhetnek, így pedig az állami normatívát ugyan megkapják, de az önkormányzati támogatásban nem részesülnek.” Megjegyezte: az egyházi intézmények immár megkapják az önkormányzati támogatást.
„Az alternatív iskolákban az alacsony külső források azonban terhet rónak a szülőkre és a pedagógusokra egyaránt, utóbbiak alacsony fizetés mellett, meggyőződésből vállalnak ott állást, hosszabb ideig azonban nem tudják ezt vállalni” – fejezte ki aggodalmát Vekerdy Tamás. Hangsúlyozta: tovább nehezíti a helyzetet, hogy háromszoros kontraszelekción megy át a pedagógus szakma, „az érettségizők alsó harmada választja a pedagógus szakokat, közülük a végzettek hasonló százaléka vállal tanári munkát, majd csupán harmaduk marad tartósan a pályán.” Elmondta: míg a világ 25, legkiválóbb oktatási rendszerrel bíró országaiban a tanári kezdő fizetés a piaci szféra színvonalával ér fel, addig Magyarországon alulfizetett a szakma. „Az elvi támogatások a bürokrácia és a közbeszerzés útvesztőiben elapadnak, esetenként ugyan bizonyos önkormányzatok egyforintos évi díjért adnak bérbe számukra helyszínt, máshol 10-20 milliós összeget is elkérnek ugyanazért.”