A varsói gettólázadás (1943. április 19.) kitörésének évfordulója alkalmából az izraeli kormány döntése értelmében minden évben megemlékeznek a második világháború 6 millió zsidó áldozatáról.
Az emlékezés már túllépett Izrael határain és szerte a világban a kegyetlen fájdalom napja lett a HOLOCAUST EMLÉKNAP. A Gergely-naptár szerint minden évben más napra esik, a zsidó naptár szerint Niszán hó 27. napja.
Az ENSZ Közgyűlése 2005-ben nyilvánította január 27-ét nemzetközi holokauszt-emléknappá. Az egyhangúlag elfogadott határozat hangsúlyozza „az emlékezés és a tanítás kötelességét”, hogy a jövő nemzedékei megismerjék a hatmillió, igen nagy többségében zsidó áldozatot követelő náci tömeggyilkosságok történetét.
Budapesten 2004 óta működik a Holokauszt Emlékközpont, amelynek udvarán, az épületet körülölelő 8 méter magas fal belső oldalán állítottak emléket a magyarországi áldozatoknak. Ott áll 2007 óta az Elveszett Közösségek Tornya is, amelyen 1441 település neve olvasható, azoké a helységeké, ahol az 1944-ben az akkori magyar hatóságok (közigazgatás, csendőrség, rendőrség) által hetek alatt erőszakkal véghezvitt deportálások miatt ma nincs zsidó közösség.
Történelmi áttekintés
1944 a vészkorszak utolsó fejezete, egyben Magyarország nemzeti tragédiája. Hatvanöt évvel ezelőtt, 1944 elején még úgy tűnhetett, hogy az ország, és vele a megközelítőleg nyolcszázezres zsidó közösség az elszenvedett súlyos veszteségek ellenére viszonylagos épségben vészelheti át a háborút.
1944. március 19-én azonban a német hadsereg megszállta Magyarországot, hogy az ingadozó szövetséges további háborús szerepvállalását biztosítsa. Horthy Miklós kormányzó az események hatására jóváhagyta az új, nácibarát, antiszemita kabinet kinevezését. Hetek alatt meghozták a zsidókérdéssel kapcsolatos alapvető döntéseket. Más európai országokban hónapokra, évekre volt szükség ahhoz, hogy megszülessenek a zsidók sárga csillaggal való megjelölését, összeírásukat, mozgásuk korlátozását, vagyonuk elkobzását célzó, valamint tömörítésük és deportálásuk menetrendjét meghatározó rendeletek.
A magyarországi holokauszt egyedisége elsősorban annak időzítésében és intenzitásában rejlik. A zsidóság tömeges megsemmisítésére, amelyet a magyar kormányzat el tudott hárítani a német győzelmek tetőpontján, a Harmadik Birodalom totális vereségének árnyékában került sor. Ekkorra már valamennyi németekkel szövetséges államban leállították a maradék zsidóság elleni akciókat. A történelemben példátlan sebességű volt a tömeggyilkosság lebonyolítása is.
Április közepén elkezdték a zsidók elkülönítését gyűjtőtáborokban és gettókban, újabb egy hónap elteltével (május 15.) pedig megkezdődött a tömeges deportálás. Mindössze nyolc hét leforgása alatt mintegy 450.000 embert hurcoltak el, a munkaszolgálatot teljesítő férfiak kivételével a teljes vidéki zsidóságot. Auschwitz-Birkenau megsemmisítő táborában az érkezők 60-80%-át, zömmel öregeket, nőket és gyermekeket néhány órán belül gázkamrákban ölték meg, a többieket rabszolgamunkára vitték. Mindössze 15.000 „szerencsés” került az ausztriai Strasshofba, majd onnan munkatáborokba.
Július 6-án Horthy Miklós kormányzó, feladva addigi passzív álláspontját, leállíttatta a deportálásokat. Döntésében a hadi események, diplomáciai tiltakozások, a nyugat ellenlépéseitől, személyes felelősségre vonástól való félelme mellett szerepet játszott hazai hívei és az egyházak nyomása is. Augusztusban egy személyéhez lojális katonatiszt, Lakatos Géza vezetése alatt új kormányt nevezett ki, amely megkímélte a megmaradt zsidók életét, gazdasági kisemmizésük azonban tovább folyt.
A kormányzó sikertelen kiugrási kísérlete nyomán, október 15-16-án Szálasi Ferenc nyilaskeresztesei kezébe került a hatalom. A nyilas kormány létrehozta a 20. századi Európa utolsó gettóját a fővárosban. A semleges országok diplomáciai képviseletei által védett házakból ún. nemzetközi gettó is létesült. További tízezrek pusztultak el a halálmenetek során és a nyilas fegyveres csoportok öldöklései következtében, de a teljes zsidó közösség elpusztítására szőtt tervek végül nem valósultak meg. 1944 őszén a nyilasok az uralmuk alatt lévő területekről, elsősorban az Észak-Dunántúlról néhány ezer cigány származású polgárt is deportáltak. A magyar zsidók 30-40%-a túlélte a katasztrófát, de az ország, különösen a vidék Magyarországa demográfiai, társadalmi és szellemi értelemben egyaránt jóvátehetetlen veszteséget szenvedett.
A magyarországi holokauszt és előzményei
1920
Az ellenforradalmi rendszer berendezkedése, Horthy Miklós kormányzó (1920 március-1944. október)
Június 4. – Trianoni békeszerződés
Szeptember – a numerus clausus törvény
1921-1931
Politikai konszolidáció. A numerus clausust hatályon kívül helyezik (1928)
1938
Május – az első zsidótörvény
November 2. – az első bécsi döntés
1939
Március – Kárpátalja megszállása
Honvédelmi törvény, a munkaszolgálat rendszerének megalapozása
Május – a második zsidótörvény
1940
Augusztus 30. – a második bécsi döntés, Észak-Erdély visszacsatolása
1941
Április – magyar részvétel Jugoszlávia megtámadásában, a Muraköz, a Mura-vidék, a Baranyai háromszög és a Bácska annexiója
Június – a Szovjetunió megtámadása
Augusztus – a harmadik zsidótörvény
Augusztus 27-28. – a német Einsatzgruppe C különítményei mintegy 17-18 ezer Magyarországról deportált zsidót gyilkolnak le Kamenyec-Podolszkijnál
1942
Január – a délvidéki tömeggyilkosság. Magyar katonák és csendőrök mintegy 3000 civilt, köztük 700 zsidót ölnek meg
Szeptember – a negyedik zsidótörvény
1942-43
30-40 ezer fegyvertelen zsidó munkaszolgálatos pusztul el a szovjet fronton
1944
Március 19. – Magyarország német megszállása
Március 31. – rendelet a zsidók megkülönböztető jelzéséről (sárga csillag)
Április 7. – bizalmas rendelet a zsidóság összegyűjtéséről és deportálásáról
Április 16. – Kárpátalján megkezdődik a zsidóság tömörítése gettókba és gyűjtőtáborokba
Április 28. – rendelet a gettósításról
Május eleje-közepe – Magyarország egész területén gettók létesülnek
Május 15. – a tömeges deportálások kezdete
Június – megkezdődik a budapesti zsidóság összeköltöztetése (“csillagos házak”)
Július 6. – Horthy Miklós leállítja a deportálásokat
Július 9. – a tömeges deportálások befejezése
Augusztus 29. – új kormány Lakatos Géza vezérezredes vezetésével
Október 15-16. – sikertelen kiugrási kísérlet, nyilas hatalomátvétel
November – zsidó kényszermunkások halálmenetei a nyugati határszélre erődítő munkára illetve a német birodalomba
December – a pesti nagy gettó és az ún. nemzetközi gettó létrehozása, megkezdődik Budapest ostroma, nyilas razziák és tömeggyilkosságok
1945
Január 18.: a szovjet hadsereg elfoglalja Pestet, a gettók felszabadulnak
Január 27. – az auschwitzi haláltábor felszabadítása
Április – az elrabolt zsidó vagyont szállító ún. aranyvonat elhagyja az országot, magyar területen befejeződnek a harcok
Május – a háború vége, a koncentrációs táborok és halálmenetek túlélőinek felszabadulása.
