Falus Iván oktatáskutató szerint a pedagógusértékelési rendszer nagyon fontos lenne, de ahogy azt bevezették, káros, és nem szolgálja az eredeti célt. A szakember javaslatokkal is előállt, hogy lehetne a mostani szabályokat korrigálni.
Falus Iván a Taní-tani című folyóiratban írt egy hosszabb cikket öninterjú formában az álláspontjáról. Ebben leírja, hogy már 2005-ben javasolta az előmeneteli rendszer kidolgozását, és 2008-ban hozzá is láttak e munkának. Az alapgondolatot ma is időszerűnek gondolja, mint írja, a pedagóguskompetenciák alkalmazása jelentősen hozzájárulhatna a pedagóguspálya presztízsének növeléséhez, a pedagógusok szakmai fejlődésének előmozdításához, motiválásához, az előmenetel támogatásához és az iskolában hasznosuló magasabb szintű tudás, felkészültség honorálásához.
A bevezetés körülményei azonban – véli – nagyon sokat ártottak az alapvetően előremutató rendszernek. A tanárok kivívott presztízsének megvonása például rendkívül sérelmes.
A portfóliót ma is nagyon hasznos eszköznek tartja, ebben a tanárok összegyűjtik a munkájukra vonatkozó dokumentumokat. Ő azonban nem visszamenőleg, hanem a munkával párhuzamosan tartotta volna célszerűnek azok készítését, továbbá nem írna elő kötelezően meghatározott dokumentumokkal. „Nem kell Michelangelót arra kényszeríteni, hogy kompetenciáit széklábfaragással bizonyítsa” – írja.
Falus szerint nagy baj az is, hogy a tisztán szakmai kérdéseket erőteljesen átszövi a politika. Pedig az életpályamodell nem a pedagógusok ellen irányul. Meggyőződése, hogy egy viszonylag objektív kritériumokat tartalmazó minősítési rendszer védelmet nyújt a pedagógusoknak mind az igazgató, mind pedig a mindenkori hatalom szubjektív, esetleg politikai indíttatású megnyilvánulásaival szemben.
{module Forrás: edupress|none}