A digitális világ mindenhol jelen van. Erre szakosodott pszichológusként azt látom, hogy ma már szinte nincs olyan család vagy iskola ahol ez ne okozna nehézségeket.

Mi a hézag? Mondjuk a generációs szakadék.

Megfelelő kommunikáció híján még az általában egy generációba tartozó szülők között is gyakran konfliktusok forrása a digi világ mert eltérnek a vélemények, hogy mondjuk vacsora asztalnál mehet-e a tv, vagy lehet-e a telefont pötyögni, vacsora után apu mondjuk meccset nézne míg anyu híradót, a férfi inkább valami háborús filmet míg a nő ne adj isten valami romantikusat nézne. Vagy az egyik fél esetleg beszélgetni szeretne míg a másik csak videojátékokkal játszana és még sorolhatnánk. Így úgymond csak a szülők szintjén ezernyi konfliktus forrása lehet, és pont mint a valóságban, minél nagyobb az áthidalandó távolság, a helyzet annál nehezebb lesz. Ma egy mondjuk X generációs szülő-tanár esetében szót érteni egy Alfa generációba tartozó fiatallal kapásból nem is egy hanem két generációnyi (Y + Z) szakadékot jelent.  Ez nem csak azért nehéz mert ha megszólal a fiatal, lehet hogy egy szavát sem érti, hanem azért is mert mivel ehhez felkészítést ők sem kaptak, nem kell ahhoz internetes bűnöző, ragadozó, vagy hekker támadás hogy a digi világ gondot okozzon, elég a fiatalok egymás közötti cyber bullyingja, szextingje, a veszélyes netes kihívások, esetleg a függőség kérdésköre, hogy komoly fejtörést okozzon.

Tiltsam vagy engedjem?

Jellemzően háromféle szülővel találkozom. Egy részük jellemzően minden lehetséges eszközzel tiltani próbálja a kütyüzést, ami az első években működik, és előnyös is, de nem működik sokáig, és amennyire eleinte jó, annyira vissza is üthet, ha a gyerekeket nem készítik fel a digitális világra és úgy ugranak később mélyfejest.

A második csoport szinte teljesen ráhagyja a gyerekre, hogy mit csinálnak a digitális térben, korlátozás és útmutatás nélkül. Egyesek közülük maguk szoktatják rá még pelenkás gyermeküket a rendszeres kütyüzésre, egyfajta modern pálinkás cumiként használva a telefonjukat.

Személy szerint a harmadik csoportot erősítem szülőként és a munkámmal is, ez a tudatos csoport nem pusztán a tiltás és engedés néha szélsőséges opciói közül válogat, de belátja azt, hogy ez egy komplex világ és veszi a fáradtságot hogy utánajárjon a dolgoknak, keresse az egyensúlyt és a megoldásokat.

Az első 4 évben a WHO ajánlása szerint is jobb ha nulla a gyerek napi egyedül elköltött digi ideje, ám ezt követően el kell kezdeni aprólékosan felkészíteni őket a digi világra. Iskolás korban távoltartani egy gyereket ettől már-már technikailag lehetetlen. Belépnek a képbe a videójátékok, a social media, a digitális agresszió és szexualitás, és a szülők nagyrésze hamar elveszíti a kontrollt.

Mit lehet tenni?

Az egyik legfontosabb dolog, hogy nem szabad a gyerekeket teljesen magukra hagyni a digitális dzsungelben, különben annak farkastörvényei szerint mauglisodnak, és időnként digitális legyek urát játszanak egymással.

Szintén be kell látni, hogy ma már nem lehet egészséges gyereket nevelni azzal a repertoárral amivel minket neveltek. Le vagyunk maradva. Időnként bizony energiát kell fordítani arra, hogy felzárkózzunk, művelődjünk a digi dolgokkal kapcsolatban. Képbe kell kerülnünk az internet, sorozatok, videojátékok, és social media alapvető kérdéseivel, működési elveivel kapcsolatban, mert a gyerekek számára ezek mindennapjaik, gondolkodásuk, és végső soron életük meghatározó részét képezik. Ha nem tudjuk mi a különbség Facebook és Tiktok között, ha fogalmunk sincs, hogy mi a különbség FPS és RPG, Minecraft és Fortnite, vagy fomo, sexting, szelfitisz, phubbing, trollkodás, lootbox és társai között, akkor ezzel dolgunk van. Ezzel párhuzamosan szintén tudatosítani érdemes saját digitális szokásainkat is, hogy mivel, mennyi időt, miért és hogyan töltünk, ezt követően tudunk csak őszintén elbeszélgetni a gyerekekkel és segíteni nekik nem csak a digitális élményeik feldolgozásában, de közösen létrehozni egy egyészséges keretrendszert, iskolai digitális házirendet. Ez nem csak a gyerekek de a tanárok közérzetére, idegrendszerének nyugalmára is igen jó hatással lesz, és nem utolsó sorban rengeteg idő, energia szabadul majd fel.

Segítség kéne? Csak kérni kell!

A mai felnőttek, szülők-tanárok nagy része közel teljesíthetetlen feladatnak érzi az előbbieket, hiszen amúgy is eléggé leterheltek, és ők se kapták meg az ehhez szükséges digitális nevelést, felkészítést. Így döbbenten állnak a látszólag értelmetlen digitális világgal szemben. Semmi gond. Tekinthetünk rá úgy, mint egy idegen, számunkra ismeretlen világra, ha ezzel együtt elfogadjuk, hogy a gyerekeknek ez fontos, és mondhatni természetes lesz. Nem fogjuk sosem uralni a digitális dzsungelt, de megérthetjük. 15 éve járom ennek a sokszínű rengetegnek az ösvényeit, keresve a tájékozódási pontokat, feltérképezve azokat, közben tanulmányozva az itteni életformákat, helyi törvényszerűségeket és a mai napig lenyűgöz ennek a világnak a komplex sokszínűsége, megannyi veszélye és lehetősége. Ugyanakkor azt is értem, hogy nincs mindenkinek 15 éve ezt tanulmányozni ezért kezdtem Pszichológus Pasi alkotó néven ismeretterjesztő cikkek, videók készítésébe, a Youtube, Facebook majd Instagram platformokon a téma képviselésébe, óvodáktól egyetemekig előadások tartásába, és végül de nem utolsó sorban tavaly könyvírásba, hogy összegyűjtsem tapasztalataimat, megfigyeléseimet, és egy közérthető útikalauzt adjak a digitális világ dzsungeléhez és a digitális neveléshez. Remélem sokaknak hasznára válik majd a Digitális Nevelés: Útikalauz az internet, videójátékok és okoskütyük útvesztőjéhez című kétkötetes könyvem. Korábbi írásaim, videóim Pszichológus Pasi alkotói név alatt jórészt megtalálhatóak különböző social media platformokon, a fent említett Digitális Nevelés c. kétkötetes könyvemből pedig bármelyik iskola vagy akár óvoda vezetőségének szívesen küldök egy ajándék e-bookot, csak vegyék fel velem a kapcsolatot a pszichologuspasi.hu honlapomon keresztül, vagy írjanak közvetlenül a pszichologuspasi@gmail.com email címre.

Remélem sokakhoz eljut majd ennek a híre, és szintén sokan élnek majd vele.

Kellemes olvasást kívánok!