Kalkuttai Szent Teréz a magányt, a kétségbeesést és a reménytelenséget olyan ártalmas betegségnek tartotta, melyben az emberek Isten után vágya tükröződik.Teréz anya életében számos halálos betegséggel szembesült közvetlen közelről. A legszegényebb és legelesettebb embereket ápolta, olyanokat, akik az utcán haltak meg. Mindezt szívesen és óriási szeretettel tette, bízva abban, hogy reményt adhat az elesetteknek, még akkor is, ha azt csupán a haláluk előtti utolsó pillanatokban tapasztalhatták meg.
Mindazonáltal a testi betegségtől szenvedő betegeket ápolása közben megerősödött benne az a hit, hogy bizonyos szempontból a lelki betegségek ártalmasabbak a testi bajoknál.
Az Egyszerű út (Simple Path) című könyvében mélyrehatóan leírja, hogy lelki szempontból mi az, ami igazán halálos.
„Manapság a fejlett Nyugat legnagyobb betegsége nem a tuberkulózis vagy a lepra, hanem az, hogy emberek azt érzik, nincs rájuk szükség, nem szeretik őket, és nem törődnek velük. A testi betegségeket a modern orvoslás tudományával képesek vagyunk gyógykezelni, de a magány, a kétségbeesés és a reménytelenség egyetlen gyógymódja a szeretet. Sokan vágynak a világban egy falat kenyérre, de még sokkaltöbben vágynak egy kis szeretetre. A mai Nyugat szegénysége egy másfajta szegénység – nem pusztán a magányosság szegénysége, de lelki szegénység, lelki sivárság is egyben. Az emberek ki vannak éhezve a szeretetre, és ebben a helyzetben Isten után vágyakoznak.”
Ez az egyik oka annak, hogy Teréz anya annyira magáénak érezte az utcán haldoklók sorsát. Sokszor nem tudott rajtuk segíteni, nem tudta őket meggyógyítani. Ezek az emberek gyakorlatilag halálos ágyukon feküdtek, de Teréz anya, ahelyett hogy magukra hagyta volna őket, szeretetet akart nekik adni.
Természetesen fontos, hogy törődjünk a testi bajoktól szenvedőkkel, de ugyanolyan fontos a szív és a lélek fájdalmának ápolása is.
Összefoglalva: Teréz Anya mindnyájunkat arra bátorít, hogy „találjuk meg saját Kalkuttánkat”, és legyünk a szeretet égő lángjai saját helyi közösségeinkben.
„Maradj ott, ahol vagy. Találd meg a saját Kalkuttádat. Találd meg a beteget, a szenvedőt, a magányost éppen ott, ahol vagy –a saját házadban, a saját családodban, otthonodban, munkahelyeden, és az iskolákban! Ha alaposan körülnézel, a világon mindenhol találhatsz egy Kalkuttát! Bárhova is mész, mindenhol találsz olyan embert, aki kitaszított, akit nem szeretnek, akivel nem törődnek, akit a társadalom elutasít – és aki teljesen elfeledve, teljesen magára hagyottan él.”
Forrás: katolikus.ma