Természeti adottságok: Németország északi felét a Germán-alföld foglalja el. Ennek nagyobbik részét a jégtakaró által lerakott törmelék fedi. A törmelékből formálódott morénák dombvonulatokat alkotnak melyek tómedencéket és olvadékvizekből lerakódott homokhátságokat fognak közre.
Déli részét helyenként lösz borítja. A Németh-középhegység rögvidéke zárja délről az alföldet. Rögei még az óidőben keletkeztek, azóta erőteljesen lepusztultak, helyenként tengerelborítást is kaptak. Az újabb kiemelkedés során nyerték el mai formájukat. Anyaguk különböző korú tengeri üledék lehet, vagy kristályos kőzetek. A Német-középhegység és az Alpok vonulata fogja közre a Sváb-Bajor-medencét.. Felszínét az Alpokból a jégkorban lenyúló gleccserek, később folyók alakították ki. Az Alpok fiatal lánchegység. Németországra viszonylag kis része jut, azt is az alacsonyabb, mészkőből felépülő vonulatok alkotják. Az éghajlat az északi partvidéken óceáni, délebbre nedves kontinentális. Tele meglehetősen hideg, nyara hűvös, csapadéka közepesnél valamivel több (7-800 mm). Legjelentősebb vízi útja a Rajna, ami felfűzi a Ruhr-vidéket. Jelentősebb folyója még az Északi-tengerbe ömlő Weser és Elba, A balti-tengerbe torkolló és a keleti határt alkotó Odera, valamint az országot keleti irányban elhagyó Duna.
Gazdaság:
Bányászat: A német ipar méretei és a hosszú ideje tartó kitermelés miatt Németország a legtöbb ásványkincsből behozatalra szorul. Jelentősebb mennyiségben feketeszenet (Ruhr és Saar-vidék), barnaszenet (a volt keleti tartományok és Köln környéke), valamint kősót és kálisót bányásznak (Harz-hegység). A többi ásványkincs (színesfémek, kőolaj, földgáz) mennyisége eltörpül a behozatal mellett.
Ipar: Németország iparának hagyományos gerince a Ruhr-vidék. Az itteni ipar alapját a feketekőszén és kezdetben a vasérc lapozta meg. Vaskohók és gépipari üzemek települtek ide, majd megjelentek az energiaigényes iparágak pl. üvegipar, cementgyártás, melyek a feketeszénnel fűtött erőművekre támaszkodtak. Megjelent a szenet, illetve a szén kokszolásakor keletkező gázokat hasznosító vegyipar is. A vasérc hamar elfogyott, ezt részben a franciaországi Elzász-Lotaringiából, részben a Rajnán keresztül távolabbi országokból (Svédo., Brazília) pótolják. Mivel ezek az üzemek elsősorban férfi munkaerőt foglalkoztatnak, ezért a női munkavállalás általánossá válása óta a textilipar is betelepült. A 70-es években az iparvidék válságba került, főleg a drágán termelő bányák miatt. Sorban zárták be a bányákat, de a kohók és az energiaigényes iparágak egy része is erre a sorsra jutott. Ezek helyét a kevesebb alapanyagot és energiát felhasználó gépipari ágak (elektronika, finommechanika) foglalták el. Az alapanyagtermelés egy része a tengerparti kikötőkbe települt át, ahol az importált érceket dolgozták fel (Hamburg, Bréma).
A keleti országrész az újraegyesítést követően gyökeresen átalakult. Az üzemek egy része tönkrement a maradékot nyugati cégek vették meg és beolvasztották saját szervezetükbe. Nagy ipari központ maradt Drezda, Lipcse, Halle főleg gép és vegyiparáról nevezetes.
Mint főváros, jelentős iparral rendelkezik Berlin is.
A német ipar gerincét ma a gépgyártás és a vegyipar alkotja. A gépgyártáson belül kiemelkedik az autóipar szerepe (Opel, Ford, Volkswagen, BMW, Daimler-Benz), az északi kikötőkben jelentős a hajógyártás (Hamburg, Bréma), fontos a fogyasztási eszközök gyártása, ami egyben elektronikai vállalatokat is jelent (Siemens, Bosch, Grundig). A vegyipar szinte mindent termel, amit vegyipar termelhet, festékeket, műanyagokat, háztartási vegyi anyagokat, hajtó- és kenőanyagokat, gyógyszereket. Kiemelkedik közülük a gyógyszergyártó Bayer, és az általános vegyipari termékeket gyártó BASF, ami a világ második legnagyobb vegyipari üzem, a maga 140 ezer dolgozójával.
Mezőgazdaság: A német mezőgazdaság termelési színvonala fejlett. A birtokrendszer elaprózott, különösen a nyugati tartományokban, itt a 10-20 hektáros családi birtok a jellemző. A keleti részen az egykori NDK állami gazdaságainak földjéből nem is engedtek 50 hektárnál kisebb területeket kihasítani, ezzel is szerették volna elérni a birtoknagyságok növekedését. A kis terület miatt a német mg. drágán termel.
A Germán-alföldön a nedves hűvös időjárás a takarmánynövényeknek, kedvez, mellette rozs burgonya és cukorrépa terem. A takarmánytermesztés miatt tejtermelő tehenészetek alakultak ki. Az alföld déli részén és a
Sváb-bajor-medencében megjelenik a búza, a sörárpa, a komló és jelentősebbé válik a sertéstenyésztés. A hegyvidékek a szarvasmarhatenyésztés területei, kivétel a Német-középhegységben a Rajna-völgye, itt kihasználva a déli lejtők jobb felmelegedését szőlő-, zöldség- és gyümölcstermesztéssel foglakoznak.
A német mezőgazdaság nem termeli meg az ország szükségleteit, ezért jelentős az ország importja. Nemcsak trópusi élelmiszerekből, hanem mérsékelt öviekből is. Legtöbbet Hollandiából, Franciaországból és Dániából, valamint a mediterrán országokból szállítanak be.