I.e. V. században a dráma lett a görög irodalom vezető műneme. Kialakulása a vallásos szertartásokhoz kapcsolódik, elsősorban Dionüszosz ünnepeihez.
A dráma az irodalom harmadik műneme. Eseménysort ábrázol, amit az alakok párbeszédéből, dialógusaiból és a magánbeszédeiből, monológjaiból ismerünk meg. A hős általában drámai harcra kényszerül. Sorsfordulatot mutat be legtöbbször. Konfliktusok, az egymással ellentétben álló színészek kapcsolata áll a középpontban. Színpadra szánt alkotás.
Műfajai:
Tragédia: egy olyan értékszerkezet, melyben hirtelen nagy értékpusztulás következik be. A tragikus hős többnyire pozitív erkölcsi értékeket képvisel, céljaiért vállalja a harcot. Általában az ellenséggel való küzdelemben bukik el, és így lesz tragikus hős.
A komédia: A komikum olyan értékszerkezet, melyben értékhiány képződik, vagy értékvesztés következik be.
A komédia hősei átlagos emberek, kisszerű hősök. Valószerűtlen fordulat, cselszövés, véletlenek összjátékának áldozatai, de a megoldás mindig szerencsés kimenetelű. A komikumnak azt a fajtáját, mely a szereplő jelleméből következik, jellemkomikumnak nevezzük.
A megtévesztésen vagy félreértésen alapuló helyzet, melyben a komikus hős csapdába kerül, helyzetkomikumnak nevezzük.
A szatírdrámának vagy szatírjátéknak minden bizonnyal Dionüszosz dicsőítését kellett tartalmaznia. Egyetlen megmaradt szatírdráma Euripidész Küklopsz című alkotása. A szatírok Dionüszosz kíséretébe tartozó félig állati külsejű, kecskelábú emberek voltak. A szatírdráma oldott hangvételű, könnyed műfaj.
A dráma szerkezete
1.) Expozíció – Prologosz
A szereplők, a helyszín, az időpont bemutatása; az alapvető konfliktus érzékeltetése.
2.) bonyodalom:
Teljes egészében feltárul a szereplők közötti konfliktusrendszer, a szereplők egymáshoz való viszonya, a képviselt eszmék és elvek mibenléte.
3.) tetőpont:
A konfliktus legteljesebb mértékben kibontakozik.
4.) krízis vagy válság:
Végérvényessé válik, hogy a tragikus összeütközés elkerülhetetlen; a szereplők ragaszkodnak az általuk képviselt erkölcsi, világnézeti stb. elvekhez.
5.) retardáció vagy késleltetés:
Váratlan lehetőség nyílik a konfliktus megoldására.
6.) katasztrófa vagy megoldás – Exodosz
A konfliktus negatív irányba való eldöntése.
A görög tragédia részei
1.) prológosz – a kar első bevonulását megelőző rész
2.) khorikon – kardal
3.) epeiszodion – két teljes kardal közötti rész (a szereplők beszélgetnek)
4.) exodosz – ami után már nincs teljes kardal (kivonulás)
A dialógus egyszerre visszafelé és előre viszi a cselekményt. Felidézi azt, ami volt, és sodorja a főhősöket addig a pontig, ahol drámájuk véget ér.
A kórus (kar) énekel (kardal). A kardal a kórus által énekelt, színdarab alá egyfajta aláfestés.
Katarzisnak nevezzük a testet-lelket formáló, megrendítő hatást.
A reneszánsz kultúrtörténeti és stíluskorszak, mely Olaszországban jelent meg először a XIV-XV. században. Az elnevezés a francia renaissance szóból ered, jelentése: újjászületés. Felújítja az antik kultúra hagyományait, világnézete a humanizmus (emberközpontúság). A humanisták nagy része elfordul az egyháztól, így annak szerepe megváltozik. A papok és pápák gazdagságra törekednek, de pártolják a művészeteket és a művészeket. A középkori színjátszás a valláshoz és a vallási alkalmakhoz kapcsolódik, ezeket a darabokat templomokban, illetve a templomok udvarán adták elő. A világi darabokat vásárokon, többnyire kocsiszínpadon játszották félhivatásos színészek. A XVI. század Angliájában az új szükségleteknek megfelelve nem a vallásos ismeretterjesztés volt a színjátszás fő célja. Hivatásos társulatok jöttek létre, nyilvános színházakat építettek, melyek közül a legnevezetesebb a londoni Globe Színház (1599). A fából készült színházépület felül nyitott volt, s nappal tartották az előadásokat. A színpad hármas beosztása lehetővé tette a színterek gyors váltását, a térbeli és időbeli távolságok áthidalását. Nem voltak díszletek, a jelenetek előtt rövid bevezetők utaltak a helyszínre és az időre. A női szerepeket fiatal fiúk játszották. A középkori drámai műfajok igyekeztek mindent megmutatni a nézőknek. Az angol reneszánsz drámában elsősorban a tér és idő kezelése, a hangulati ellentétesség, a hangelemek kevertsége őrződött meg. Az angol drámát mégis az tette naggyá, hogy nem ragaszkodott mereven a szabályokhoz. Tudatosan összefogott, a figyelmet ébren tartó, gyorsan pergő cselekményt és árnyalt jellemrajzot mutat. A nagy angol drámaírók második nemzedékéhez tartozott William Shakespeare. 1564-ben született Stratford-Upon-Avonban. 18 éves korában feleségül vette Anne Hathawayt, majd pár év múlva elhagyta családját és Londonba költözött. Itt került kapcsolatba a színházzal: színészként dolgozott, drámái révén meggazdagodott, majd a Globe Színház főrészvényese lett. 1616-ban halt meg szülővárosában. Munkásságának öt nagy korszakát különíthetjük el:
• fiatal évei, művein az elődök hatása érződik: VI. Henrik, Tévedések vígjátéka, Versek
• királydrámák, históriák kora: III. Richárd, IV. Henrik, Rómeó és Júlia
• vígjátékok kora: Makrancos hölgy, Sok hűhó semmiért
• sötét korszak, nagy tragédiák: Julius Caesar, Hamlet, Lear király, Machbet
• új drámatípus, létösszegző művek: Téli rege, A vihar
Munkássága második korszakába tartozik a Rómeó és Júlia, valószínűleg 1594 és 1596 között keletkezett. Témája a szeretet és gyűlölet.
-Szereplők
Rómeó: éretlen kamasz, rajongó lírai alkat, aki a megpróbáltatások során felnőtté érik, kamaszhős
Júlia: ártatlan; a kor hagyományaihoz híven látatlanban akarják Parishoz hozzáadni
Paris: vagyonos, kellemes modorú és külsejű , még rokonszenves is lehetne, hisz őszintén szereti Júliát, a kezét mégsem tőle kéri, hanem apjától!!!!
Tybalt: a bajkeverő, a gyűlölet megszállottja, a konfliktust tovább szítja, árt a szerelmeseknek, halála szükségszerű
Lőrinc barát + dajka: segíti a szerelmeseket (a dajkával együtt), összeadja őket
A titkos házasság két leleményes szervezője a dajka (a tragikus légkör oldója,a bölcs életismeret képviselője) és Lőrinc barát (önzetlen cselszövő és lélekismerő, felelőtlenségével (nem őrizte a kriptát!!!) akaratlanul a tragédia egyik előidézője.)
Szerkezete:
Prológus (előhang 14 soros szonettforma) előrevetíti, hogy miről fog szólni a tragédia
Expozíció: a két család ősi viszálya (szolgák kötözködése, Tybalt és Benvolio párbaja)
Bonyodalom: a két fiatal megismerkedése, erkélyjelenet, titkos esküvő
Fordulópont: Mercutio, majd Tybald halála; Rómeo menekül,Júliát Párisnak szánják; búcsúzás; Júlia látszólag beleegyezik a Párissal kötendő házasságba
Trgagédia: altató, tragikus vég, Lényeges! > a véletlenek szerepe, végzetszerű hangulat, halál és szerelem összekapcsolódása
A tragédia középpontjában a hitvesi szerelem áll, mely addig a középkorban ismeretlen volt: a házasságkötés a családok közti megállapodáson alapult. A főszereplők teljesen átlagos emberek, akik önkéntelenül a reneszánsz-jellegű szabadságvágy hősei lesznek. A mű egészén végigvonul a halál és a szerelem, ezzel olyan világot ábrázolva, mely halálra ítéli a szerelmet. Az alapkonfliktus a két család (Capulet, Montague) ősi viszálya.
Rómeó és Júlia szerelme első látásra elemi erővel tör föl. Rómeó azért érkezik a bálba, hogy Rozáliát lássa, Júliának Párist kell újra megnéznie és eldöntenie, hogy férjhez megy-e hozzá. Először nem is tudják egymásról, honnan származnak, majd amikor az első csókváltás után kiderül, először megijednek, de döntöttek már, vállalják kölcsönös szerelmüket.
(Az első felvonás felépítése és szerkezete rendkívül zárt, a párhuzamos szerkesztés elveét érvényesíti Shakespeare. A két házsaspár mellett mindkét oldalin két-két szolgát szerepeltet, szigorúan vigyáz az egyensúlyra. A Montaguek oldalán Benvoliot lépteti fel Tybalt párjaként Rómeó helyett, hisz Rómeó ellentétpárja Paris lesz. A két tábor felett ott áll egyensúlyteremtőként és igazságosztóként a Herceg. Mindvégig egyensúlyttartó a kompzíció.Végig a párhuzamosság elvét követi! A két tábor közül egyik sem győzheti le a másikat, legfeljebb a Herceg közreműködésével kibékülhetnek egymással, ám a két szerelmes számára nem kétezik valós megoldás. Shakespeare rokonszenve leplezetlenül a fiataloké, ebben a műben közvetlenül is megfogalmazza álláspntját, mégpedig Lőrinc barát szájába adva:
„Két ellenséges király táboroz
emberben, fűben: a Jó és a Rossz;
És hol a Rossz bővebb haddal áll,
Az Élet hervad – tort ül a halál.”) – Mészöly fordítás 2. felvonás 3. szín
Rómeó és Júlia tehát a Jó mártírjai, akik a „bővebb haddal álló” Rosszal szemben buknak el. Csakhogy van-e értelme haláluknak?????
Shakespeare közvetve erre is igenlő választ ad, haláluk kibékítette a két családot egymással, s a jövendő számára is okulással szolgál:
„Hol vagytok, Montague és Capulet?
Lám, büntetésül gyűlöltségtekért
Az Ég bosszúja szerelemmel ölt.
Én is, ki elnéztem viszályotok,
Öcséim gyászolom. Betelt a sors.” (a Herceg mondja, s bizonyos mértékig magát vádolja)
Shakespeare újszerűsége a szerelmi egyenjogúságot hirdető szókimondásában rejlik. Júlia szerelmi vallomását kihallgató Romeo maga is szerelmet vall. A szerelem hitelesítésének egyetlen formája a házasság Júlia a teljes boldogságot csak a házasság biztonságában tudja elképzelni. Rómeó sem ellenkezik. Ezt a házasságot csak titokban lehet megkötni. A szerelmeseket Lőrinc barát adja össze, Shakespeare a reneszánsz gondolkodásmód és életszemlélet világias alakjaként ad szerepet a barátnak. Az a tény, hogy a szerelmesek házasodnak, feltétlenül az új világszemlélet a reneszánsz polgári szemlélet diadala. A felmutatott értékrend még nem tud érvényesülni, szívfájdító tragédiába hajlik a szerelmesek sorsa. Miért??? A szerelmesek tragédiáját a szerelem kettőssége okozza: hiszen éppoly felemelő és fantasztikus, mint amilyen katasztrofális és pusztító. Az ember kiszolgáltatottan sodródik az érzelmek viharában. A dráma fordulópontja 3. felvonás 1. szín, akkor jön el, amikor Tybalt megöli Mercitiót, majd Rómeó megöli Tybaltot. A kettős haláleset elmélyíti, magasabb szintre emeli a konfliktust. A fiatalok R+J számára is kemény próbatétel ez. Majd a herceg száműzi Rómeót, Júliát pedig hozzákényszerítik Párishoz. Ezek után megkezdődik a félreértések tragédiához vezető sorozata.
(A tragédiához vezető véletlenek:
A nászéjszakáról hazatérő Rómeó Tybaltba botlik
Mercutió beavatkozása Rómeó és Tybalt szócsatájába
A vesztegzár miatt Lőrinc barát küldötte nem ér el Rómeóhoz
Rómeó visszatér Mantovából, s valódi halottnak hiszi kedvesét, ezért öngyilkos lesz
Lőrinc barát nem őrizte a kriptát)
Júlia egy szer segítségével tetszhalálba zuhan, szülei eltemetik. Rómeó váratlanul hazatér, és mikor szerelmét holtan találja, végez magával. Júlia, miután magához tér, szintén öngyilkos lesz. A fiatalok halála után a két család ráébred viszályuk értelmetlenségére, de hibájukat nem tudják helyrehozni. A tragédia hatása megrendítő, erősíti azoknak az értékeknek a tiszteletét, amelyeket Rómeó és Júlia képviselt.
Kik okolhatók ezért a tragédiáért? Valójában senki, és mindenki. A fiatalok türelmetlensége, ifjonti hevülete, szabadság vágya, vakmerősége, a végletes érzelmek, a régi családi viszály, az átok?
A reneszánsz vonások a műben:
-egyéni jellemek kiemelése, az individuum.(a tragédia központjában a független személyiség választása révén feltámadó szerelem áll).
-A viszály nevetséges ábrázolása realista
-A szerelem ábrázolása érzéki. Shakespeare természeti képeket is alkalmaz a bemutatásakor, a titkos esküvő utáni érzéki nászéjszaka leírása
-a tragikum megoldásának módja, a természettudományok segítségével létrehozott méreg (Rómeóé) és álméreg (Júliáé. – a szereplők jellemeinek sokszínűsége, egyedisége.