Karácsonyi mese 1.5 (karácsonyi műsor szövegkönyv)

Narrátor:Hol volt, hol nem volt, az eldobható pillepalackok hegyén innen és túl, a hipermarketek árnyékának szélén, ahol az akciós termékek végeláthatatlan sora elfogyni látszik, élt egy fiatal zenész, aki elhatározta, hogy kiutat keres a mindennapok neonfényes útvesztőjéből és megvalósítja álmait….

Felkerekedett hát és eltökélte, hogy bejár minden útkereszteződést, elszédül minden körforgalomban, és átmegy az összes elébe kerülő zebrán….

Ahogy ezt mind megcselekedte és maga mögött hagyta a város fényeit nagyon elfáradt….

Z1: – Húú… ez aztán hosszú turné volt – mondta fáradtan (továbbiakban Z1) – talán még a Tankcsapda sem utazott soha ennyit…pedig azok már bejártak egy-két lerobbant helyet…hehehehe….

Narrátor:

Mivel hősünk tornából felmentett volt, e hatalmas út minden tartalék energiáját felemésztette. Leheveredett hát és 254 méter mély álomba szenderedett…..

 

Szín váltás: Téli díszlet…miegymás….havat szórnak a felhőnek öltözött szereplők….+ dal…

 

Betemetett a nagy hó,

Erdőt mezőt rétet.

Minden mint a nagyanyó

Haja hófehér lett,

minden mint a nagyapó

bajsza hófehér lett.

Csak a fekete rigó

Maradt feketének….( itt zenészünk hirtelen felriad a hó alól…..)

 

Z1: – Ó…hogy a manó vigye el a herceget….hol a megsárgult sárgarépavégen vagyok???- majd gyanúsan végigméri magát – Igencsak ráléphettem tegnap a gázpedálra, ha még a ma is ilyen zavarosan beszélek…heheheheh….Na de, talpra magyar, hí a kaja…

Turkálni kezd a táskájában, de csalódottan tapasztalja, hogy elfogyott a chipsze….

Z1: – Na nem baj…nyomok egy kis rock ’n rollt …azzal majd jól lakom….

 

Útra kél és közben gitározik….mögötte feltűnik a színen a másik zenész énekli a Tarisznya szövegét.

 

Tarisznya

 

Téli úton, havas úton

Mendegél egy nagy tarisznya.

Illegeti erre arra

Két nagy patkós jó pár csizma.

Egy kucsma is mendegél

A nagy tarisznya tetejében.

Megnyomom kicsit a lépést

Hátha sikerül beérnem.

 

Ráköszönök a kucsmára,

A billegő tarisznyára,

Megy a havat ropogtató

Fényes, patkós pár csizmára

 

Visszaköszön rám a kucsma

Felém billen a tarisznya

Még a kézfogást megejtjük,

Helyben topog a két csizma.

 

Most már együtt mendegélünk,

Két nagy kucsma, két pár csizma

És jobb kedvel illeg-billeg

Társa láttán a tarisznya.

 

Most már együtt mendegélünk,

Két nagy kucsma, két pár csizma

És jobb kedvel illeg-billeg

Társa láttán a tarisznya.

 

Hallgasd meg a dalt MOST vagy töltsd le itt

 

Z2: – Szevasz komám! – köszönti Z2 Z1-et – Mi a búbánatos megváltót keresel itt ebben a Télapót-próbáló zimankóban?

Z1: – Én bíz semmi egyebet, McDonalds-ot keresek. – majd a szájához kap – Ma valahogy nem úgy jönnek a szavak a számra, mint máskor…bakkecske…na erről beszélek…

Z2: – Ja hát azon ne csodálkozz ha nem tudsz káromkodni. Ez már a Határvidék…mióta a pillepalack hegyet megkerültem nekem sem áll rá a számra egyetlen ku-ku-ri-ku-ku-vagány szóra sem…de meg lehet szokni…

Z1: – De mi a feketén csillogó nyavaja miatt nem lehet egy kantárszáron ragadt csikó-csődőrnyit sem csúnyán beszélni?

Z2: – Ja, még nem jöttél rá kiskomám…ez itt már Meseország! Ja (közelebb hajolva a fülébe súgja)és a tanáriban írták a szövegkönyvet kedves pedagógusaink….( A díszletek mögül – ÓÓÓÓÓhhhhh….a Jótündér csiklandozza őket napestig…)

Z1: – Aha akkor már értem…és van valami kiút?

Z2: – 8 éve keresem….eddig hiába..

Z1: – Akkor keressük tovább együtt….

 

…Séta…

 

Díszlet…Fák (a zenészek helyben járnak és a fák, bokrok jönnek be, Pillepalack hegy is átvándorol a másik oldalra…)

 

 

Malacka az egyik mozgó bokor mögül előtűnik…Hangosan pityereg és hümmög…feje felett egy tábla: Pagony 100.

 

Z1: – Ez meg ki? – kérdezi Z1 Z2-től…

Z1: – A feneketlen fazék sem tudja…Héé – kiált rá malackára – Ki vagy és mi hümmögnivalód van itt?

Malacka:

-Én??? – kérdezi Malacka és közben forgolódva keresi, hogy kihez szóltak…

Z1: -Miért van itt más is?

Tigris:

-VAN HÁT!!! – előugrál Tigris a fák közül, énekli a Tigris dalt. – MERT…

A tigris az mindig egy jellem,

Sőt jellem és tigris az egy…

A fejéből süvít a szellem és

ugrik a lába ha megy…

Mert tarka-barka ,farka nyalka

blabla blablabla…

Egy kellemes, szellemes, jellemes tigris ez ÉN vagyok magam.

ÉÉN vagyok magam….

 

A zenészek a gitárokat féltve próbálják kikerülni tigris rohamát, de az megbotlik és elesik…egy kicsit el is ájul, vagy csak nem jut szóhoz egy ideig….

Malacka félénken:

– Szerbusztok, engem Malackának hívnak. Ő a barátom Tigris. Elvesztettük a legjobb barátunkat Micimackót és most őt keressük.

– Hümm…Micimackó…- elgondolkodva az egyik zenész – valami rémlik…Talán D-ben volt…

– Hol volt??? Mikor láttad?- kérdezi fontoskodva Tigris.

– Dehogy D-ben, C-ben van az…. játszani kezdi a Micimackó akkordjait, fütyüli a dallamát, Malacka nagy bambán néz…Tigris is.

 

Mici Mackó

(Az elveszett medve 1.1.v.)

 

Malacka (narrátorral megtámogatva):

 

Egy napon mikor Mici Mackónak,

semmi dolga nem akadt…

Eltűnt tehát, hogy otthonában

ne nézze a falakat…

Azóta az összes barát

felvette a hócipőt.

S megfogadtuk, hogy nap-estig,

Megtaláljuk még mi őt…

Kórus:

Hulla hó és hózik..

Mici úgy hiányzik…

Hulla hó és hózik..

Mici úgy hiányzik…

 

Tigris (narrátorral megtámogatva):

 

Megvizsgáltuk merre indult,

De nem hagyott nyomokat…

Nem látták-e ? – megkérdeztük

a fákat és a gyomokat.

A pillepalack hegy mögött

sem találtuk délelőtt…

Már csak reménykedünk benne,

Hogy nem rabolták el őt…

 

Malacka ismételten sírva fakad…

Kórus:

Hulla hó és hózik..

Mici úgy hiányzik…

Hulla hó és hózik..

Mici úgy hiányzik…

 

 

Z1: – Azannya…ez aztán a kaland…rejtélyes eltűnések…kibogozhatatlan bűnügyek….

Z2: – Életem halálom…kezedbe ajánlom… Malacka barátom…(fancsali pofa)

Z1: – Csatlakozom az előttem szólóhoz…Vagyis nem tartózkodom…na mindegy, értitek ugye….megkeressük azt a Picit, vagy kicsodát…

Malacka: – MiciMackó a neve és az én legjobb barátom . – mondja szipogva kicsit duzzogva

Z1: – Rendicsek…akkor induljunk…merre nem kerestétek még?

Tigris: -Épp a KőKor Korzó felé igyekeztünk, amikor összefutottunk…

Z2: – Akkor hát utánam…gyorsabban, butábban…

 

 

KŐKOR KORZÓ

Mozgó fára erősített tábla….alatta megy a Flinston család zenéje (gitár + fütyülés, vagy magnó)

 

Vilma: – Óh de jó hogy látlak szomszédnő barátom,

képzeld galád férjem megint nem találom.

Irma: – Ne is mond kedvesem, én is vettem észre,

kedves kicsi uram sem jött meg ebédre.

Vilma: – Hát ez már borzalom, szégyen ilyet tenni

Irma: – Sütök – főzők neki, s nem jön haza enni.

– Kihűlt a dínó sült, nem kell hozzá torma

Vilma: – Keressük meg őket barátném egy szóra….

 

Narrátor : – Így hát útra is kelt a két kőkori némber,

Férjüket keresve a kihűlt ebéddel…

 

Nagy bosszúsan vonulnak…

zene: A Süsü kezdő része…dob + gitár

Irma és Vilma félénken összebújik, nem tudják mire vélni a zajokat…A zene „beindulásakor” beront Süsü…A lányok rettegnek…

 

Süsü : – HÁÁÁÁÁÁÁÁ há-há-há-hááá…(ritmusra 4 x) Alatta megy a zene

Irma: – Segítség, segítség szörnyűséges eset….

Vilma: – Hol van ekkor Frédi, s vajon mi lehet EZ???

Süsü : – Én vagyok a híres egyfejű….(dalolva)

Irma: – Óh, Hatalmas Együgyű hagyjál nekünk békét …

Vilma: – Edd meg inkább csendben férjeink ebédjét…

Irma: – Van itt dinoszaurusz sült, kövön sült lepényen

Vilma: – Vadkörte befőtt is jéggé fagyva szépen…

Süsü : – A nevem is ennyi csak Süsűűűű….VADKÖRTE…….Hol van? Ide vele….Felkapja a tálat…nyalogatja és elnyargal vele…

Vilma: – Hát ez aztán nem volt túl nagy észlény Irma

Irma: – Ki fognak pusztulni egyszer meglásd Vilma…

 

Kivonulnak átrendeződik a színpad…

 

Narrátor:

 

Eközben a Kerek Erdő másik rejtekében…

Nászutasok ülnek egy hatalmas réten.

Kényes Királylánynak be nem áll a szája

Szőkítet Hercegünk csendesen csodálja…

 

Kényes Királylány (KK):

– Megmondtam ezerszer, hogy rosszul fogod azt az iránytűt…azt ígérted, hogy sárkány-lesre megyünk és nem azt, hogy síelni…

Szőkített Herceg (SZH):

– Öhö…(miközben értetlenül figyeli a kezében tartott tárgyat, valamit nyomkod rajta)…Aha!!! (Vidáman) vagy mégsem??? (elszomorodva)

KK: – Mondtam, hogy ne dobd ki a használati utasítást… és különben is a lovadat inkább repülő szőnyegre kellett volna cserélni…teljesen tönkrement a cipőcském ebben a gyaloglás vagy micsodában… de neked beszélhet az király lánya is….nem hallgatsz te senkire….

SZH: – Ahogy mondod arany-virágszálam…Ahha!! Megvan!!!…(bekapcsolja kezében rejtegetett elemlámpát)

KK: – Na most ezzel aztán ki vagyunk segítve…..Haza akarok menni az apukámhoz….

SZH: – Ne aggódj egy percet sem tovább aranybogárkám…A Sárkányfűárus megmondta, hogy ez a csodás szerkezet, majd mindig megmutatja a helyes utat…. Többet ér ez mint a Tündérkeresztanyád varázspálcája…Megérte odaadni érte a paripámat….

A királylány csalódottan legyint…Bevonulnak a zenészek…Ének…

A királyfi kardot ránt és délcegen a királylány elé áll:

 

SZH: – Tik meg kik vagytok, és mit kerestek az apósom erdejében?

Z1: – Vándorzenészek vagyunk és mindenféle dolgokat keresünk…

Z2: – Ja, ja Ciki Mackót…de csak két ősasszonyt találtunk, akik egy sárkány elől menekülve botlottak belénk…meg ilyeneket…

SZH: – SÁRKÁNY!!!! Hol van? Had vágom le mind a hét fejét!!!

Vilma: – Hét feje az nem volt, ne ugrálj hát drágám…

Irma: – Dinoszaurusz lehetett, nem pediglen sárkány…

Malacka: – Digo…garru…rus…az meg micsoda???

Tigris: – Az egy szörnyű csúnya valami… Majd én megmentelek tőle Malacka…

KK: – Kik ezek a pórok hercegem??? Azonnal intézkedj, hogy hódoljanak előttem…vagy haza megyek az apukámhoz….

SZH: – Arra nem lesz semmi szükség egyetlen cukorfalatom…Mindjárt jó modorra tanítom ezeket a sehonnaiakat….Nagyképűen elindul a társaság felé…

Malacka: – Digo…garru…rus…- motyogja Malacka és a herceg háta mögé mutat…

Süsü előront és ledönti a herceget a lábáról…herceg elájul…Süsü szaladgál körülötte…

Vilma: – Segítség!!! Itt az Együgyű!!!

Tigris: – Ne merészeld bántani Malackát….(rettegve)- Ki vagy te???

 

Dal:

Én vagyok a híres egyfejű.

A nevem is ennyi, csak Süsü…

De én egyiket se bánom,

Egyfejűként élem a világom…

Vidám lelkem senki sem érti..

Se gyerek, se nő, se-e férfi…

Senki-senki itt a világon

Mi is az én Titkos Nagy Álmom….jaj

 

Malacka: – És mi a Titkos Nagy Álmod??? (félénken)

Süsü: – Azt nem árulhatom el…

Tigris: – Miért?

Süsü: – Mert Titkos és Nagy…és ott van a domb mögött…(dicsekedve)

…elnyargal…(Süsü lassan megy előre…a fák és a többi szereplő hátrál…mintha süsü átmenne egy másik színbe…az új szín szereplői előtt… új fák jönnek be…

 

 

Törpék az erdőben

 

Shrek: – Gyorsabban, gyorsabban…a kékek se maradjanak le! – mondja harsányan – Húzódj le! Jobbról előz egy sárkány!

Okoska: – Azannyát! Még csak indexet sem használt…látta valaki az azonosítóját…- jegyzetfüzetet és ceruzát vesz elő – Ezt jelenteni fogom a varázslény felügyeletnek.

Törpilla: – Hagyd már Okoska…Inkább siess te is…Shrek dühös lesz ha megint lemaradsz…tudod milyen lelkiismeretes…(halkan magának) …pont mint te.

Shrek: – Mi az a rebellió ott hátul már megint…(mérgesen közelít)…csak nem a kis kék szemüveges…Mondta Törpapa, hogy figyeljek oda rád, mert gondok lesznek veled, de nem hittem, hogy ennyi…

Okoska: – Törpapa nem mondhatott ilyet…én vagyok a legmegbízhatóbb törpje…

Shrek: – Lehet, hogy tényleg nem téged mondott, de olyan egyformák vagytok… kivel is kell, hogy vigyázzak…(elgondolkozik)

Tréfi: – Nézd csak a jegyzetfüzeted…ebbe mindent felírtál…(elfordulva halkan ) – hehehehehe…

Shrek: – Oh köszönöm kedves kis barátom…(átveszi a dobozt vagy könyvet és kinyitja. Abból kiugrik valami rugós akármi és megijeszti) – Oh már emlékszem is…te vagy a Tréfi…na majd most számolunk… (kergeti a többi törp körül)

Okoska: – Épp itt az ideje, hogy valaki móresre tanítsa ezt a komolytalan frátert.

Törpilla: – Elég legyen ebből! Azt mondta Törpapa, hogy sötétedésre érjünk oda a nagy fához ezekkel a zsákokkal…Átveszem a vezetést! Mindenki utánam! Butábban!

 

 

Szín marad

Törpék ballra ki…zenészek és a többiek jobbról be…fáradtak nagyon…A Szőke Herceget támogatják…Tigris a lámpával mutatja az utat…

 

Tigris: – Erre egy nagyon sok lábú valami haladt… Talán egy hatalmas százlábú! – (Mondja okoskodva Malackának, aki teljesen kész lesz ettől.)

Sz.H.: – Vagy egy ezer lábú Sárkány…( kissé felélénkülve)

K.K.: – Na az hiányzik még neked…nem volt elég egy kétlábú…az is eléggé lehengerelt…szép kis vitéz vagy mondhatom…ha apám ezt megtudja…

Sz.H.: – Jaj virágszálam…hát te is láthattad, hogy lesből támadt…Szemtől szemben esélye sem lett volna ellenem…

K.K.: – Persze-persze azért mert Szőkítettné lettem, még nem hiszek el mindent…Ohh király atyám mit kell kiállnom…

 

Malacka: – Digo…garrru…rusz!!!

SZ.H.: – Hol? Merre?

K.K.: – Na hercegem, most mutasd meg ki a legény a gáton…

Shrek: – Állj, ki vagy!?!

Sz.H.: – Én a Szőkített herceg vagyok …. És párbajra hívlak téged te gonosz sárkány.

Shrek: – na ne izélj má’!…Én nem is vagyok sárkány.

SZ.H.: – Akkor most mi legyen? Azt mondja, hogy ő nem is sárkány…

Irma: – ha nem is vagy sárkány, akkor kérünk szépen…

Vilma: – Állj félre az útból, nincsen meg a férjem…

Shrek: – Sajnos arról szó sem lehet….Megtiltották!

Tigris: – Kik tiltották meg?

Shrek: – Hát mindenki…azt mondták, hogy amíg nem hallok egy füttyszót, addig nem engedhetek senkit a környékre…

SZ.H.: – Én pedig akkor is tovább megyek!!!

Shrek: – Na ne izélj má’!…… – Füttyszó – Na ezt nem bírtad kivárni kiskomám….Most már szabad az út, gyertek velem….

 

Narrátor:

És a fáradt vándorok, mind utána mentek

S fényes, csodálatos varázshelyre leltek.

Közepén hatalmas, díszes fenyő állott,

S körülötte mind az elveszett barátok.

 

A fa mögött bujkáltak a kőkori férjek,

S fenemód örültek a kihűlt ebédnek…

Körülöttük, mind a sok vidám törpe

Vidám táncot jártak egyre körbe-körbe…

 

Süsü a sárkány is nagyon örült látva,

Hogy rohan feléje Szőkített barátja…

S Kényes Királylánynak tátva maradt szája,

hogy ölelik egymás, a sárkány és a párja.

 

És legvégül aztán Tigris vette észre

Barátját egy fánál egy nagy csupor mézbe…

Malacka szipogva borult a vállára

S így talált mindenki végül a párjára….