Kérjük, hallgassák és értsék meg a törvényhozók érveinket a művészetoktatásról, mielőtt végérvényesen és visszavonhatatlanul letörlik a magyar közoktatás palettájáról ezt az intézménytípust.

A művészetoktatást mindig abból a kultúrából kiindulva kell megközelíteni, amelybe a tanuló tartozik. A legjobb kiindulópont mások kultúrájának felfedezéséhez, tiszteletéhez és méltányolásához, ha az ember saját kultúrájának megbecsülésében gyökerező bizalmat építünk.

A művészetoktatást éppúgy tekinthetjük a tudás felfedezésének és analizálásának egy speciális megközelítési módjaként, mint a világ interpretációjaként. Kompetenciát biztosít a tanulóknak arra, hogy aktívan szerezzenek tapasztalatokat, elgondolkozzanak, alkossanak, és részt vegyenek számos művészeti kifejezésmódban és különféle típusú művészi folyamatokban.

Az emberek minden kultúrában mindig is keresték és keresni fogják a válaszokat a létezésükkel kapcsolatos kérdésekre. Minden kultúra kifejleszti azokat az eszközöket, amelyeken keresztül bepillantást nyerhet, és megpróbálja megérteni és közölni a talált válaszokat.

A kultúra és a művészet az átfogó nevelés alapvető összetevői, melyek segítik az egyéniség teljes kifejlődését. Ezért a művészetoktatás egyetemes emberi joga minden tanulónak.

Részlet Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatából:

    22. cikkely

    „Mindenkinek mint a társadalom tagjának […] joga van a méltóságához és a személyisége szabad fejlesztéséhez nélkülözhetetlen gazdasági, társadalmi és kulturális jogok megvalósításához.”

    27. cikkely

    „Mindenkinek joga van szabadon részt venni a közösség kulturális életében, élvezni a művészeteket, valamint a tudományos haladás és eredmények részesének lenni.”

A művészet a kultúra manifesztációja és egyben a kulturális ismeretek közlésének eszköze. Minden kultúrának egyedülálló művészi kifejezése és kulturális gyakorlata van. A kultúrák sokszínűsége és ezek kreatív, művészi termékei képviselik az emberi kreativitás kortárs és hagyományos formáit, melyek egyedülállóan hozzájárulnak az emberi civilizáció nemességéhez, örökségéhez, szépségéhez és integritásához.

A művészi formák ismerete és tudása erősíti a személyes és kollektív identitást és értékeket, valamint hozzájárul a kulturális sokszínűség megőrzéséhez és elősegítéséhez. A művészetoktatás javítja a kulturális tudatosságot, és segíti a kultúra gyakorlását, valamint kiváló eszköz arra, hogy segítsük a kultúra folytonosságát, hogy a művészet és a kultúra ismeretét és méltatását átörökítsük egyik generációról a másikra.

Ha elvesznek a kultúrának mind a kézzelfogható, mind a nem érzékelhető aspektusai, mert ezeket nem értékelik az oktatási rendszerben, nem kerülhetnek azok átadásra a jövő generációinak. Ezért egyértelműen szükség van arra, hogy az oktatási rendszer felölelje és közvetítse a kulturális tudást és kifejezésmódot. Ez kiemelt hatásfokkal biztosítható a művészetoktatáson keresztül.

Minden embernek vannak kreatív képességei. A művészet olyan egyedülálló környezetet és gyakorlatot biztosít, ahol a gyerek aktívan részt vesz kreatív élményekben, folyamatokban és fejlődésben.

A kreativitás és a kezdeményezőkészség, a termékeny képzelőerő, az érzelmi intelligencia különösen fontosak, amikor szembekerülünk azokkal a kihívásokkal, amelyeket a 21. századi társadalom állít elénk. Mivel társadalmunk és gazdaságunk egyre inkább ismeretalapú, növekszik a kereslet az olyan munkavállalók iránt, akik kreatívak, innovatívak és alkalmazkodóképesek, fejlett kommunikációs és interperszonális képességekkel rendelkeznek. A művészetoktatás kifejleszti a tanulókban ezeket a tulajdonságokat, képessé teszi őket arra, hogy kifejezzék magukat, kritikusan szemléljék a világot maguk körül, és aktívan részt vegyenek az emberi létezés számos aspektusában.

Az ilyen nevelés szükséges a felelősségteljes állampolgárok kineveléséhez és a béke kultúrájának elősegítéséhez. Így az egyéni képességek fejlesztése mellett a művészeti és kulturális nevelés a társadalmi kohézióhoz is hozzájárul.

A magyar művészeti iskolákban folyó oktató-nevelő munka a fiataloknak, a tanulóknak azokat a helyileg releváns képességeket biztosítja, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a felnőtt társadalomba sikeresen illeszkedjenek be; amely megfelel a diákok életének, vágyainak és érdeklődési körének éppúgy, mint a családjuknak és a tágabb környezetüknek, mindenki számára hozzáférhető, és figyelembe veszi a jogokat.

Bár a kreativitást nagyon magasra rangsorolják a legtöbb politikai okmányban, nem ismerik el, hogy a minőségi oktatás mint a kreativitást elősegítő alapvető eszköz döntő fontosságú. A művészetoktatási programok alkalmazása sem nem drága, sem nem nehéz, ha a mögötte lévő filozófia az iskolák és az állam partnerkapcsolatán alapul.

Ezt szem előtt tartva szükség van arra, hogy a kulturális és oktatási minisztérium és a különféle mechanizmusok, amelyek a művészeti programok alkalmazását és értékelését biztosítják, közösen vállalják a felelősséget a művészetoktatásért.

Sok kihívással kell számolni az ilyen partnerkapcsolat megteremtésénél, fejlesztésénél. A művészetoktatással kapcsolatos költségvetés általában egyetlen minisztériumnál centralizálódik, ahol kevés a lehetőség (vagy hajlandóság) azt megosztani másokkal. A kormányzati bürokrácia minden szinten nagyon szűk látókörű, kevés motivációval az együttműködés iránt.

Ahhoz, hogy a 21. század kihívásainak megfelelő kreatív kapacitásokat építsünk ki a művészetoktatáson keresztül, tájékozott döntéshozatalra van szükség. Azoknak a döntéshozóknak, akik a művészetoktatás alkalmazását fogadják el és hagyják jóvá, fontos, hogy bizonyítani tudják ennek a hatékonyságát.

Lehet vitatni, hogy a kultúrán keresztül kifejezett kreativitás a világ legigazságosabban elosztott forrása. Azonban a nemzetközi kutatások azt mutatják, hogy míg egyes oktatási rendszerek gátolják a kreativitást, addig mások elősegítik. A feltételezés az, hogy a művészetoktatás az egyik legjobb eszköz a kreativitás kibontakoztatására (ha a tanulási és tanítási módszerek támogatják), de ennek a mechanizmusa nincs jól dokumentálva, ezért a politikusok ezt az érvet nem igazán fogadják el, így évről évre be kell bizonyítanunk működésünk szakszerűségét és szükségszerűségét annak érdekében, hogy ne csökkentsék harmadával normatívánkat, ne olvasszanak be bennünket általános iskolába.

A 21. századhoz szükséges kreatív képességeket kifejleszteni nehéz, de kiemelt feladat. A társadalom minden erejét be kell vonni, amikor a század új generációjának megpróbáljuk biztosítani a tudás és a készségek megszerzését, és ami talán még fontosabb, azokat az értékeket és attitűdöket, etikai alapelveket és erkölcsi irányokat, amelyek kellenek ahhoz, hogy a világ felelős polgárai és a jövő garanciái legyenek.

Kérjük a döntéshozóktól művészetoktatás fontosságának megértését; azt, hogy biztosítsák a megfelelő erőforrásokat, hogy hangoztatott elveikből tettek legyenek, hogy támogassák a művészeteknek és azok tanulásának Magyarországon eddig sikeresen működő rendszerét. Legyen a művészetoktatás elérhető minden egyes ember számára az iskolában és azon kívül, bármilyenek is legyenek a képességei, igényei, szociális, fizikai, mentális és földrajzi helyzete.

Bátorítsák minden szinten a kormányhivatalnokok oktatókkal, művészekkel, lobby-csoportokkal, a civil társadalom tagjaival közös erőfeszítéseit, hogy speciális támogató terveket és üzeneteket hozhassanak létre.

Bátorítsák a kommunikációs médiát, hogy támogassa a művészetoktatás céljait, valamint segítse elő az esztétikai fogékonyságot, és táplálja a művészi értékeket a nagy nyilvánosság körében.

Propagálják az olyan befektetéseket, amelyek a művészetoktatáshoz kulturális árucikkeket, tárgyi erőforrásokat biztosítanak.

A művészeti oktatás nemzeti kincs, amelynek oktatási és kulturális értékeit eltörölni egyetlen felelős kormánynak sem állhat érdekében. 822 iskola, 326 ezer gyerek művészeti oktatása és 11 ezer magasan képzett pedagógus sorsa pecsételődhet meg visszavonhatatlanul.

A művészetoktatás mögött komoly társadalmi támogatottság jelenik meg.

Minden elszenvedett megaláztatás ellenére a nem önkormányzati fenntartású iskolák figyelemre méltó nagyságrendben, európai mércével is kiemelkedő minőségű oktatást képesek biztosítani. A nem önkormányzati intézmények több mint tíz éve kénytelenek elviselni, hogy néhány, az állam által soha nem vagy késve ellenőrzött folyamat miatt állandó általános támadás éri őket, miközben azon a helyen, ahol az iskoláik működnek, társadalmi elismerés és megbecsültség övezi tevékenységüket.

A művészetoktatás Magyarország egyik legnagyobb szellemi, kulturális értéke. Megőrzésének politikán felüli érdeknek kell lennie.

Sárospatak, 2006. november 16.*
Utószó

A mai napig kb. 100 szervezet és magánszemély küldött támogató levelet a nyílt levélhez.

November 29-én az Oktatási és Tudományos Bizottság ülésén született javaslatok szerint:

   1. A létszám számításánál egy tanulóként figyelembe vehető gyerekre vonatkozó óraszám lement 5-ről 4-re. Ez azonos a jelenlegivel. Ez jó.
   2. Nincs javaslat a nem zenei normatívának az idei szintre való emelésére, az továbbra is 40. (Ebbe nem szabad belenyugodni.)
   3. Meghátrálás van a minősítésben. Mindenki kap normatívát, akit megfelelőnek minősítettek, vagy aki minősítésre március 31-ig bejelentkezik. Aki ezt nem teszi, annak a normatíva fele jár. Ez javít a helyzeten, de ez kevés.
   4. Hatóságit nem, csak szakmai követelményeket szabadna vizsgálnia a szervezeteknek, és csak az egyes művészeti ágak követelményein alapulhat a minősítés, ha ettől függ a normatíva. Nem lehet belekeverni más szempontokat, például azt, hogy plusz pont, hány tanár ért el művészi sikereket. Egy ilyen szempontsort csak idő kérdése hatályon kívül helyeztetni az Alkotmánybírósággal. Addig meg a fenntartók, iskolák által indított (sikeres) perek sokasága indulhat el, miközben (lét)bizonytalanságban hányódhatnak az iskolák.

Ugyanaznap voltunk az AME művészeti tagozata képviseletében Lezsák Sándornál, a parlament alelnökénél, aki támogatásáról biztosított bennünket, sőt tanácsokkal látott el, illetve ígéretet kaptunk tőle arra nézve, hogy a 2006-ban a művészetoktatás megmentéséért összegyűjtött, közel 60 000 aláírás ügyében is tesz lépéseket, hiszen tavaly a leadott aláírásokról semmilyen visszajelzést nem kaptunk a parlament elnökétől.
Jegyzet

* Amennyiben egyetért a magyar művészetoktatás megmentését szolgáló, fentebb megfogalmazott, a 2006 márciusában lezajlott lisszaboni világkonferencia elveire épülő gondolatainkkal, kérjük, rövid e-mailben jelezze, hogy regisztrálhassuk az ügyet támogatók között  info@arter.hu

Forrás: Taní-tani