Didi Ánanda Cetana (Csétana nővér) 30 éve a Teljesség Útja (Ánanda Márga) szocio-spirituális világmozgalom szerzetese. A Távol-Kelet kezdte kidolgozni új környezeti nevelési módszerét, amelynek neve Educational Eco-Equipments (EEE).

A gyerekkel közösen hulladékból készítenek játékokat és oktatási eszközöket. Nagy Juli interjúja.

 

Juli: Nővér, te egy új eszköztárat fejlesztesz ki bölcsődés és óvodáskorúak oktatásához köznapi alapanyagokból. Hogy kezdődött?

Cetana nővér: Az EEE ugyanannyira tudományos, mint a Montessori eszközök, de játékosabb, és könnyen, gyorsan elkészíthető. Az eszköztár igazodik minden kisgyermek kiindulási szintjéhez, és követi a fejlődését, így vidám és fokozatos alapozást nyújt ahhoz, hogy az élethossziglan tartó tanulás magabiztosan végzett és örömteli tevékenység legyen. Svédországban az egyik Ánanda Márga bölcsődét látogattam meg. Feltűnt, hogy ott még a szemét is nagyon tetszetős (sok érdekes csomagolóanyagot, flakont tartalmaz). A svéd szemét ihletett meg :-).

J: Te nemcsak tanítod a meditációt, hanem gyakorlod is. Segítségedre volt ez valamilyen módon az EEE kifejlesztésében?

C: Természetesen. A meditáció határozza meg az életemet! Montessori szerint az elme hat éves korig nyitott a tanulásra. Én nem látom ezt ennyire kategorikusan, de úgy tűnik, általában az emberek bezáródnak az új tanulási formák elől, hacsak nem végeznek meditációt. Ekkor a kreativitás és a megértési képesség nem szorul olyan sok fal közé.

J: Tehát te a meditáció révén őrizted meg a kisgyermekkori kreativitásod?

C: Igen, még mindig gyerek vagyok.

J: Milyen anyagokat használsz fel?

C: Pl. a színházhoz a Nap a gyümölcsös ládákban a gyümölcsöket elválasztó kartonból készül. A matek csomagban a visszafelé számolás gyakorlására szolgáló rakéta egy tökéletes alakú ecetesüveg, aminek a tetejére papírcsúcsot teszek – ez az ajtó. Az űrhajós alufóliából van, és egy kis papírdobozon ül a rakétában. A „kivonás kígyó” teste az akváriumokban használatos levegőztető cső. A farka egy eldobható golyóstoll kupakja. Agyagból csinálok kis almácskákat, amivel meg kell etetni a kígyót. A konyhai papírtörlő kartonhengere tökéletes eszköz egy hagyományos indián ritmusjátékhoz, amit eredetileg botokkal játszottak.

J: Kétféle oktatási irányzatban szereztél tapasztalatot: Montessori és Ánanda Márga. Mit kaptál ettől a két oktatási rendszertől, ami segítségedre volt az EEE kifejlesztésében?

C: Nehéz ezt szétválasztani, mert mindkettő a véremmé vált. Mégis… Én úgy látom, Montessori képes volt a Kozmikus Elméből meríteni – a koncepciói örökérvényűek. De az az eszköztár, amit ő használt, a 20. század elejéhez igazodott. Ezek az eszközök ma már idejétmúltak. Tehát egyfelől Montessorit korszerűsítem. Másfelől a manapság általános “törhetetlen” játékok nem segítik a gyerekek felelősségérzetének kifejlődését, mert nem kell, hogy tiszteljék azokat (általában túl sok is van nekik). Az EEE-re meg kell tanulniuk vigyázni. Sérülékenyek, így arra késztetik a gyereket, hogy óvatosan bánjon velük. Ez egy üdítő újdonság a törhetetlen, „kakaóbiztos” játékokkal szemben, melyeknek nem számít, ha elhajítják, rálépnek vagy vízbe dobják. A kisgyerekek mindent a “csinálás”, a tevékenység által tanulnak meg. Ha a játékaik törékenyek vagy szakadósak, ez arra neveli őket, hogy tisztelettudóbban bánjanak a környezetük és a természet tárgyaival is. Ugyanakkor az elromlott darabok könnyen pótolhatók; van, aminek az újrakészítésében ők is részt tudnak venni, ezáltal optimista és aktív hozzáállás alakul ki bennük az élethez. Így foglalhatnám össze, hogy mi a célom, a misszióm mind pedagógusként, mind spiritualistaként az EEE kifejlesztésével.

J: Ötéves gyerekekről el tudom képzelni, hogy óvatosan bánnak a játékukkal. De mi a tapasztalatod az egész kicsikkel?

C: Ha a játék a gyerekhez van szabva, nem nehéz neki megfelelően használni azt és vigyázni rá. A pedagógus feladata a megfelelő játékot adni. Az EEE-t a gyakorlatban fejlesztem tovább. Kórházakban kapok erre lehetőséget, olyan osztályokon, ahol hosszú időt töltenek a gyerekek, tehát a betegségen felül az otthontól való távollét is nehéz. Egész kicsi, pelenkás babákkal is kipróbálok játékokat. Látható, hogy igyekeznek megfelelően bánni velük. Persze, kihívás nekik, de ha vezetem őket, megtanulják a helyes használatukat.

J: Milyen területeket ölel fel az eszköztár?

C: Itt a lista. A számok a kategóriákon belüli, már kidolgozott eszközök vagy eszközcsoportok számát jelölik (ez egyre bővül). Angol: 37, színház: 18, matek: 18, érzékelés: 12, praktikus élet: 15, tudomány: 9, képzőművészet: 14, földrajz: 5, történelem: 3, logika: 6, zene: 5, spirituális növekedés: 20. Összesen 148. Néhány példa: praktikus élet: tárgyak megjavítása; egy négyzetbe összesöprendő szárazvirágok. Történelem: matrjoska: „te vagy a legkisebb, a nagyobb az anyukád, a még nagyobb a nagymamád” és így tovább… a gyerek képzelete visszatágul a múltba. Földrajz: pénzérmék elhelyezése a világtérkép megfelelő országaiba. Spirituális: játék az élőlények és az elme evolúciójáról; test-elme egyensúlygyakorlatok.

J: Az oktatás hagyományosan tanárközpontú volt („porosz oktatás”). Ennek ellenhatására olyanfajta alternatív oktatási stílusokat fejlesztettek ki (elsősorban Amerikában), amelyek túl liberálisak – individualistává válnak a gyerekek. Úgy tűnik, a pedagógia átesett a ló másik oldalára. Kínál a te módszered megoldást erre a kettősségre?

C: Az évek során kifejlesztettem egy oktatáselméleti rendszert, amelyet szintezésnek (levelling) hívok. Ez egyénre szabott tanterv, de új megközelítéssel: egyesíti a tanárra hagyatkozó tanulást a szabad stílusúval. A szintezés és az EEE együtt alkalmazva válhatna arany középúttá…

J: Kialakulhat mindebből egy úgy oktatási stílus, egy új iskolarendszer, mint pl. a Waldorf vagy a Montessori?

C: Nos, ez az álmom… Először is szeretném alaposan kipróbálni az EEEt. Itt Oroszországban a vidéki gyermekotthonokat veszem célba. Ezekben az intézményekben ugyanis nincs elég játék vagy oktatási eszköz. Az EEE a szegényebb országok vagy régiók számára különösen fontos lehet.

J: Gondolsz rá, hogy üzletet csinálj belőle?

C: Nem! Még nincs is abban a fázisban, hogy ezen gondolkozni kelljen. És hát jelenleg még ismeretlen – nem lenne piaca. Később, ha a válság annyira elmélyül, hogy az emberek elég szegénnyé válnak hozzá… :-)… akkor talán lehetne sorozatban gyártani egyszerű és olcsó készleteket. Egyelőre a módszereket és technikákat szeretném átadni. Szponzorokat keresek és oktatási intézményeket, ahol készek kipróbálni őket. A Szentpétervári Nemzetközi Nők Klubja már két ízben támogatta adománnyal a munkámat. Örömmel mutatnám be Magyarországon is, ha van érdeklődés…

Csétana nővér jelenleg Oroszországban szolgál: gyerekekkel foglalkozik, és meditációt tanít minden korosztálynak. Szerzetesi élete előtt az USÁ-ban óvodapedagógusként a Montessori módszert használta, és oktatta is kollégáinak. Később létrehozta az első amerikai Ánanda Márga óvodát. E-mail: didicetana@yahoo.com, tel: +7-812-2954951 Magyarországi kapcsolat: nagyje@gmail.com