Remények és elvárások a társadalmi nemek tanításában

A társadalmi nemek tudományának (gender studies) van múltja, gyökere, a kérdés csak az, hogyan tudunk továbblépni – hangzott el az Andrássy Egyetem és a Közép-európai Egyetem (CEU) közös szervezésében megvalósuló Remények és elvárások a társadalmi nemek tanításában című konferencián november 4-én.

Az eseményen tanárok és szakpolitikai szakemberek keresték a választ többek között arra: hol tart ma a társadalmi nemek tanítása és intézményesülése, mit tartalmazzon a tanmenet, illetve mi a diákok elképzelése a társadalmi nemek tanításáról. A rendezvényre Ausztriából és Szlovákiából is érkeztek vendégek.

A vitaindító előadást Pető Andrea, a CEU egyetemi docense tartotta, aki kiemelte: a társadalmi nemek tanításának első fontos lépése volt, amikor 2003-ban a Balassi Kiadó gondozásában megjelent az első, ezt a területet érintő európai összehasonlító kutatás. A Női esélyegyenlőség Európában című tanulmánykötet elsősorban azért íródott, hogy hazai példákat mutatva fel kritikai szemszögből megvizsgálja a nőtudományok helyzetét a diákokra és a tanárokra fókuszálva. A kutatást követően 2006-ban megjelent egy, a társadalmi nemek magyarországi tanításával foglalkozó kétnyelvű kötet, amely személyes élettörténeteken keresztül mutatja be a társadalmi nemek tanítását. Miután az Európai Unió is egyre inkább odafigyelt e területre, mind többen kezdtek el foglalkozni vele, a bolognai rendszer bevezetésével pedig intézményesült formát kapott, ennek ellenére nemzeti szinten még nagyon „gyerekcipőben járt” a terület megismerése. „A társadalmi nekem tanításának intézményesülésében óriási fordulatot jelentett, amikor napvilágot látott egy európai uniós felmérés, amely a területet mint a felsőoktatási intézmények kínálta szakot vette górcső alá” – mondta Pető Andrea. A docens hozzátette: a kutatásból kiderül, milyen készségeket sajátíthatnak el a hallgatók a társadalmi nemek szakon, felfedi, hogy nem egyeznek az elvárások, vágyak a valósággal, illetve, hogy nemzetközi együttműködésekre lenne szükség e területen. Pető Andrea előadása végén a jelenre vonatkozó fontos stratégiaként említette a kompetenciák azonosítását, amelyek átvihetők más foglalkoztatási területre; hangsúlyozta, hogy tevékeny részévé kell válni az ezzel kapcsolatos politikának, illetve a társadalmi nemek tudományos státuszának emelését is elérendő célként fogalmazta meg.

A három szekcióból álló workshop első részében a társadalmi nemek tanítását érintő problémákat, kihívásokat vitatták meg az résztvevők, akik között nem csak Magyarországról, de Ausztriából és Szlovákiából érkező vendégek is voltak. A tanárok, szakemberek egyetértettek abban, hogy ha a társadalmi nemekkel kapcsolatos tanulmányokat folytat, illetve azt tanítja valaki, akkor a diáktársak és a kollégák nem veszik őt komolyan, ugyanis véleményük szerint e terület nem tartozik a hagyományos értelemben intézményesült akadémiai tudományok közé. Éppen ezért nagyon keményen meg kell küzdeniük az elismerésért. Az aktív pedagógus résztvevők ugyanakkor arról számoltak be, hogy nagyon sok diák érdeklődik a terület iránt, akik hamar problémába is ütköznek, hiszen nem tudják, hogyan fogják ezt a tudást hasznosítani a munkaerőpiacon. Hasonló nehézségekkel találják szemben magukat a tanárok is akkor, amikor igyekeznek beilleszteni más tudományterület, például a szociológia vagy a közpolitikai tanulmányok tananyagába, ugyanis az adott szakos diákok és oktató idegenkednek ettől. Az elutasítást leginkább úgy lehet kezelni – véli az egyik egyetem oktatója –, ha a társadalmi nemek iránti fogékony attitűdöt, kritikai gondolkodást alakítanak ki. Problémát okoz állításuk szerint az is, hogy ha sikerül is integrálni más kurzus anyagába a társadalmi nemek kapcsolatos ismereteket, a diákok, akik szívesen vennék fel ezeket az órákat, nem tudják megtenni, ugyanis a tantárgy címében sehol sem jelenik meg a tartalomra vonatkozó utalás. Az is elkeserítő – mondták –, hogy szemeszterről szemeszterre újból el kell magyarázni a tanároknak, mit jelent a társadalmi nekem tanítása, ugyanis többségük soha nem hallott erről a területről, így nem is tudják azt tanítani. Mindezek mellett lényeges probléma a forráshiány is – nemcsak Magyarországon, de például Ausztriában is.

A szekcióban kérdésként vetődött fel, hogy a társadalmi nemeket önálló tudományként, diszciplínaként kellene-e tanítani, vagy más tanulmányokhoz lenne-e érdemes kapcsolni, illetve, hogy alap-, mester- vagy doktori képzés keretében kellene-e ezzel a területtel foglalkozni. A résztvevők abban megegyeztek, hogy társadalmi és politikai támogatásra lenne szüksége a területnek, ugyanis amíg ez nem alakul ki, addig például az akadémiai minősítő rendszer sem tekinti önálló tudományágnak.

A tananyagfejlesztéssel foglalkozó második és a jövőre vonatkozó teendőket taglaló harmadik szekcióban felmerült, hogy mit is kellene tanítaniuk az oktatóknak, honnan vegyék a példákat, milyen kritériumoknak kell megfelelnie a tanmenetnek, illetve mit is várnak a hallgatók a kurzustól. A résztvevők megvitatták annak lehetőségét is, hogy a tanítási tapasztalatokat digitális formában el kellene juttatniuk egymásnak, így segítve a munkát, illetve szóltak a különböző tanszékek együttműködésének fontosságáról és az e területtel foglalkozók hálózatának kiépítéséről, a párbeszéd folytatásáról is. „A társadalmi nemek tudományának van múltja, gyökere, a kérdés csak az, hogyan tudunk továbblépni” – emelte ki Pető Andrea.

Az angol nyelvű rendezvényt, melynek az Andrássy Egyetem adott otthont a Közép-európai Egyetemmel (CEU) közös szervezésben, az Osztrák Kulturális Fórum, a budapesti Friedrich Ebert Alapítvány, a Cseh Centrum és a Szlovák Intézet támogatta.

{module Forrás: edupress|none}