Felsőoktatási rangsorokról tanácskoztak Sanghajban – „Akkor minek vannak a rangsorok egyáltalán?” – teszi fel a kérdést Fábri György, az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) közkapcsolati és kommunikációs ügyekért felelős rektorhelyettese Egyetemi Polgár című blogja legutóbbi bejegyzésében.
Ez és az öt korábbi írás annak apropóján született, hogy november 3. és 6. között rendezték Sanghajban a világszínvonalú egyetemek nemzetközi konferenciáját, ahol elsősorban a rangsorokról esett szó, és amelyen a rektorhelyettes is részt vett. Az esemény azért is fontos, mert ebben az évben ünnepli fennállásának 10. évfordulóját az ARWU (Academic Ranking of World Universities), azaz a világ egyetemeinek akadémiai rangsora.
„Egy évtizede a szájhagyományon és az akadémiai közfelfogáson túl eszébe nem jutott senkinek összehasonlítani a világ különböző országaiban, eltérő finanszírozási és szabályozási körülmények között, különféle hagyományokkal és társadalmi missziókkal működő egyetemeket. A globális rangsorok 2003-as elindulása vadonatúj helyzetet teremtett (…), és döntéshozói szinten is komolyan vett témává tették a „világ legjobb egyetemei” problémakört. Azóta mindenki világszínvonalú egyetemet akar a rangsorok értelmében, és az egyes országok felsőoktatás-politikájában is egyre fontosabb szerepet kap a rangsoroltság” – fogalmaz blogjában Fábri György. Több felsőoktatási szakértő – így a rektorhelyettes – szerint is indokolatlanul fektetnek nagy hangsúlyt ezekre a listákra, ugyanis nehéz összehasonlítani a világ egyetemeit, hiszen egyebek mellett sem méretben, sem a finanszírozás tekintetében nem egyenlők.
A legtöbb – nemzetközi és hazai – rangsor az oktatói kiválóságot, a kutatási eredményeket és a Nobel-díjra jelöltek számát veszi alapul, éppen ezért nehéz Magyarországnak bejutnia a legjobbak közé, ahol főként az amerikai és az angolszász egyetemek, főiskolák szerepelnek. A legrégebbi rangsort, az ARWU-t vizsgálva például az látható, hogy akár általánosságban, akár tudományterületenként vizsgáljuk meg a rangsorban található egyetemeket, az első 10 helyen a Harvard, a Berkeley, a Stanford, az MIT és a Cambridge-i Egyetem szerepel.
Az eltelt 10 évben több rangsor is napvilágot látott, a leghíresebb nemzetközi ezek közül a THES, MINES, QS, HEEACT, Leiden és a sanghaji, amelyeknek Magyarország is vissza-visszatérő szereplője – ha nem is az első 200-ban, de a méretéhez és lehetőségeihez képest igen előkelő helyen. A „globális rangsorokban legmagasabbra értékelt magyar egyetem” – ahogy Fábri György fogalmaz –, azaz az ELTE például a 2013-as ARWU-rangsorban a 301-400. helyet szerezte meg, melyet már nyolc éve őriz, a fizika szakja pedig tavalyhoz hasonlóan idén is bekerült a világ százötven legjobbja közé.
A hazai egyetemek közül még a Szegedi Tudományegyetem vehette eddig fel a versenyt a világ felsőoktatási intézményeivel: az ARWU-rangsroban a 401-500. helyet tudhatja magáénak, illetve a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem került az élvonalba. Az utóbbi a 2013-as SCIMAGO-rangsorban a magyar egyetemek közül a legelőkelőbb helyezést érte el: 633. lett, utána következett csak a Semmelweis Egyetem, majd ELTE és a szegedi, a debreceni, valamint a pécsi egyetem. Ezen listákon kívül például a QS-ben a Budapesti Corvinus Egyetem is helyet kapott.
Nemcsak nemzetközi szinten, de hazánkban is hagyománya van már a rangsorkészítésnek: évente igyekeznek listázni a legjobb felsőoktatási intézményeket. Többek között a HVG, a Heti Válasz és a Felvi.hu készít felsőoktatási rangsorokat, amelyekben szintén a fent említett egyetemek szerepelnek a legelőkelőbb helyeken.
A sanghaji konferencián részt vevő egyik előadó az utolsó napon jelezte „sok baj van a rangsorokkal, azonban mindenképpen itt vannak, ezért az egyetemek feladata, hogy arra használják ezeket, amire mégiscsak jók” – írja Fábri György. A rektorhelyettes beszámolója zárásaként azonban hozzátette: azon viszont „kicsit sem merengtek el a szervezők, hogy ha a világklasszis egyetemekről beszélünk, és az ő érétkeiket akarjuk érvényesíteni, vajon miért nem jött el ezekről az egyetemekről senki a konferenciára?”.
{module Forrás: edupress|none}