Az érzelmi zsarolás

„Az érzelmi zsarolás embertársaink befolyásolásának rendkívül hatásos formája. A zsaroló egyenesen vagy burkoltan azzal fenyeget bennünket, hogy megbüntet, ha nem teljesítjük kívánságait.”
Susan Forward

Az érzelmi zsaroló az érzelmekkel kufárkodik. Arra épít, hogy szeretete és ő fontos nekünk, ezért igyekszünk a kedvében járni. A szeretetét kiárusítja.
Sokszor önmaga sincs tisztában ezzel a játszmával. A viselkedését és a helyzetet úgy magyarázza, hogy végül ő kerüljön nyerő pozícióba. Igyekszik elhitetni velünk, hogy neki van igaza, és mi se nem szépek, se nem okosak, se nem jók és leginkább igazak nem vagyunk.
Az érzelmi zsarolás számos fajtája létezik, emiatt nem is olyan egyszerű észrevenni, mi is húzódik a háttérben. A zsarolások sokszínűsége hozzátéve a zsarolók személyiségét és a vele való kapcsolatunkat, rengeteg variációt eredményez.
Miről ismerhető fel az érzelmi zsarolás?
Állítsunk fel egy kórképet, melyben tünetek szerepelnek. Ezek megléte bizonyíthatja számunkra az érzelmi zsarolás fennállását. Bár a példa egy párkapcsolatról szól, a reakciók értelmezhetőek szülő-gyerek, üzleti, vagy egyéb kapcsolatra is.

Követelőzés
Első lépésben a zsaroló előáll kívánságával. Mindezt burkolt formában teszi. Például Laci felveti barátnőjének, Katinak, hogy maradjon otthon. Pár éve együtt élnek, a lány már úgyis besegít a fiú munkájába, otthon ezt jobban és teljes odaadással tudná csinálni. Többet lehetnének együtt, stb. Látszólag ez egy ártalmatlan kérés, de Laci célja valójában az, hogy Katit megóvja, elrejtse a külvilágtól, csak magának tartsa meg.

Ellenállás
Kati nem sejt semmi birtoklási szándékot. Nem akarja feladni munkáját, számára ez hivatás, ezért elutasítja a kérést.

Érzelmi nyomás
Ekkor kezd kiderülni a valóság. Laci elmondja, hogy ő már annyi áldozatot hozott ezért a kapcsolatért, annyi mindenről lemondott. Ő csak ezt az egyet kéri Katitól. Mindkettejük érdekeit nézi. Ez tényleg nem nagy kérés. Valamikor úgyis gyerekeik lesznek, ehhez jól jön, ha Kati beletanul a háziasszonykodásba. Mióta ígérgeti, hogy megtanul főzni, és panaszkodik, hogy nincs rá ideje. Így több legyet ütne egy csapásra. Laci épít arra, hogy Kati nem jó háziasszony, és szeretne kiváló anya lenni.

Fenyegetőzés
Amennyiben az ellenállás nem csökken az érzelmi zsaroló keményebb fegyverekhez nyúl: „Ha igazán szeretsz, teljesíted ezt az aprócska kérést.” Vagyis a másik szeretetének kétségbe vonásával harcol, vagy a szeretet megvonásával fenyeget. „Így nincs értelme együtt maradnunk, ha te már a kapcsolat elején sem vagy képes lemondásra.” Persze az is lehet, hogy fűt-fát ígérget. „Ha otthon vagy, én is korábban jövök haza, nem megyek a haverokkal sörözni”, stb.

Behódolás
Kati a békesség kedvéért feladja állását. Nem akarja elveszíteni Lacit. Reméli, így megkapja barátja szeretetét és odaadását, amit az elmúlt időszakban nélkülöznie kellett.

Ismétlődés
Megszületett a békesség, de hamis alapokon áll. Katiban rossz érzések maradtak. Laci pedig megtanulta, hogyan keltse fel a lányban a bűntudatot. Ami egyszer bevált miért ne válna be többször is? A fiú így céljait bármikor elérheti.

Akinek nem volt ismerős a példa, ne gondolja azt, hogy az ő élete mentes az érzelmi zsarolástól. A módszerek annyira sokfélék és kifinomultak, hogy a legtöbbször fel sem ismerjük, miről is van szó tulajdonképpen. Egy nagyon hétköznapi esetet tekintve: nem mindegy hogyan kérünk.
I. De jó lenne, ha valaki hozna egy pohár vizet!
II. Kérlek, hoznál egy pohár vizet?
Az első eset a manipuláció. A kérő megpróbálja rávenni a környezetét óhajának teljesítésére. A második eset tisztességes. Egy kérés, melyre lehet nemet vagy igent mondani. Az elsőnél nincs mire nemet mondani, hiszen szó szerint el sem hangzik kérés. Mégis, ha nem történik meg, feszültség marad a légkörben.
Általában félünk a visszautasítástól. Nem hisszük el, hogyha egyszerűen kérünk, megkapjuk. Különböző cseleket eszeltünk ki, hogy rávegyük a másikat kívánságunk teljesítésére. A manipuláció akkor csap át érzelmi zsarolásba, amikor a másik szabad választása korlátozódik.
Ha két üzlettárs közül az egyik a másik háta mögött intézkedik, ezzel a maga malmára hajtva a vizet, és a dolog kiderül, a becsapott fél egészséges és beteges módon is viselkedhet. Egészséges lehet az, hogy felháborodik, esetleg dühös lesz és kiabál. Aztán lenyugszik és alkut ajánl: „Elvesztettem benned a bizalmam, de szeretném visszanyerni. Adok neked és magamnak erre esélyt. Kérlek, ne tégy ilyet legközelebb, mert azzal valószínűleg vége lesz az üzleti kapcsolatunknak.” Beteges megoldás: látszólag megbocsátani, de valójában a folytonos sértődöttet játszani. Állandóan felhánytorgatni a hibát, uralkodni a másikon, stb.
Hogy könnyebben felismerjük kapcsolatainkban az érzelmi zsarolást, mélyedjünk bele részletesen azok fajtáiba!

1. A büntető
Ez a típus a legkönnyebben felismerhető. Két altípusa létezik: az aktív és a passzív büntető. Az aktív büntető nyílt fenyegetőzéssel próbálkozik.
„Ha nem viszed tovább a családi vállalkozást, kitagadlak…”
„Ha nem szakítasz a barátaiddal, elhagylak!”, stb.
Gyakori eset, hogy a zsaroló választásra kényszeríti a megzsaroltat közte és más, szívének kedves személy vagy dolog között. Természetesen, ha nem a zsarolót meri választani a megzsarolt, akkor az előbbi árulónak bélyegzi, és a fenyegetéseket még be is tartja. Általában a megzsarolt félelemből, bűntudatból vagy kötelességérzetből behódol. Ha a számára fontos dologról vagy személyről igazán lemondani nem tud, vagy nem akar, titokban tartja a találkozásait. Elindul a hazudozás, füllentés, elhallgatás… Ennek következményei pedig beláthatatlanok, mindkettőjük életét megkeserítik, és végül úgyis kiderül minden.
A passzív büntető az előzőekkel szemben visszahúzódik, és azzal adja tudtunkra nemtetszését. Duzzog, ajtót csapdos, megsértődik, nem beszél velünk. Roppant nehéz kihúzni belőle, mi baja van. Mire sikerül, addigra úgy elegünk van az egészből, hogy inkább teljesítjük a kérését.

2. Az önbüntető
Ő az, aki saját testi vagy lelki épségével tart sakkban minket: „Ha nem hagysz fel a focizással, depressziós leszek.” „Ha nem veszel el feleségül, belehalok.” „Képtelen vagyok aludni, ha elmész.” „Ha veszekszel velem, fejgörcsöt kapok.” Ránk hárítja a felelősséget azért, ami vele történik. Komolyan kell vennünk ezeket a fenyegetéseket, az önbüntető típus valóban hajlamos lehet beleszaladni a késbe, ha nem az elvárásai szerint alakulnak a dolgok.

3. A szenvedő
Ő maga a világfájdalom. Szenvedő arccal jár-kel. Sokszor társul ehhez pesszimista látásmód. Másoktól várja el, hogy boldoggá tegyék. Saját magát leértékeli, szerencsétlennek tartja. Elvárja tőlünk, hogy olvassunk a gondolataiban. Ha ezt nem tesszük, szeretetlenséggel vádol minket. Ha megkérdezzük tőle, hogy vagy, ilyen válaszra is számíthatunk: „Hogy lennék? Felém se nézel, elfeledkezel rólam, nem is érdekel, mi van velem.” Amikor megerősítjük, hogy érdekel, meséljen; panaszáradat indul el. A helyzetet általában úgy állítja be, hogy csak egy kis segítség kellene, és kijutna a gödörből. Persze, ha megadjuk, holnap kétszer ennyi kell.

4. A mézesmadzag húzogató

A negyedik típus a legfondorlatosabb. Mindent megígér, és látszólag ő tesz nekünk szívességet. Mintha nekünk akarna segíteni, miközben megszerzi, amit akar. Az egyik kezével ad, a másikkal kétszer-háromszor annyit elvesz. Sajnos végül azt sem adja oda, amit felkínált. Amikor szemére vetjük csalását, mindenféle módon igyekszik tisztára mosni önmagát, és az ígéret teljesítésének elmaradásért a külső körülményeket okolja.

A négy típus bemutatása után a védekezési módszerek következnek. Mit tehetünk, ha egy érzelmi zsarolóval kerülünk szembe?

Az első részben az érzelmi zsarolás működéséről és típusairól olvashattatok. A következőkben az érzelmi zsarolás áldozatának személyisége és a védekezési módszerek kerülnek bemutatásra.
Az érzelmi zsaroló, akár büntető, önbüntető, szenvedő avagy mézesmadzag-húzogató típus, három lelkiállapottal dolgozik. Megpróbálja – és többnyire sikerül is neki – felkelteni bennünk a félelmet, a bűntudatot vagy a kötelességérzetet. A helyzeteket úgy állítja be, hogy mi magunk akarjuk végül óhajait teljesíteni.

A félelem

A zsaroló alaposan kiismer minket, és tudatosan vagy tudat alatt legmélyebb félelmeinkre alapozza stratégiáit. Ilyenek például: a másik elvesztésétől és az egyedülléttől való félelem. Mivel kisgyermek korunkban teljesen szüleink gondoskodására szorultunk, ez a kiszolgáltatottság néhány valódi elhagyás élménnyel társítva könnyen vezethet az elszakadástól való félelemhez. Amikor valaki azzal fenyegetőzik, hogy elhagy minket, előcsalja belőlünk az ijedt gyermeket. Lehet, hogy abban a pillanatban komolyan is gondolja. A legtöbb esetben azonban a zsaroló nem akar elszakadni, sőt jobban fél a szeretet megvonásától, mint az, akit zsarol. Ha ebben az esetben veszünk egy mély lélegzetet, megengedjük magunknak, hogy gondolkodjunk, számunkra is világossá válik, hogy a félelem alaptalan. Az elhagyástól való félelem mellett a haragtól való félelem a másik listavezető. Mindegy, hogy saját dühünktől, vagy a másikétől félünk. A harag csupa rossz történéssel kapcsolódott össze bennünk. A szülők kiabálása akár a mai napig megbéníthat minket, és szinte bármit képesek lennénk megtenni, hogy elkerüljük az ilyen helyzeteket.

A kötelességérzet

A társadalom szokásai, a szülők által tanított szabályok megkérdőjelezhetetlen parancsokként működnek bennünk. Az emberszeretet, segítőkészség, udvariasság, együttérzés hiába pozitív tulajdonságok, ha kényszerből, és nem jószántunkból valósítjuk meg őket. A szeretet szóval oly sokan és sokszor visszaéltek már. Nem minden az, aminek látszik. Nem kell lázas betegen kiugranunk az ágyból, mert édesanyánk megkér, utasít, vagy sírós hangon könyörög, hogy látogassuk meg. Az embernek saját élete is van, és ésszerű határok között tud ebből másokra időt és energiát szánni. Ha túlhajtjuk magunkat, akkor senkin sem fogunk tudni segíteni.
A zsaroló korábbi tetteire hivatkozva elvárja tőlünk, hogy engedelmeskedjünk neki. A legtöbb kérés általában nem áll összhangban azzal a segítséggel, amit ő adott nekünk. Amennyiben kérése nem is tűnik nagynak, ezt mégis azzal vezeti be, hogy mi tartozunk neki, akkor legyünk résen. A szeretetteljes tettek soha nem várnak viszonzást!

A bűntudat

A zsaroló elhiteti velünk, hogy mi vagyunk a felelősek a vele és a körülöttünk történő rossz dolgokért. Hibásnak állít be minket rajtunk kívül álló események miatt is, például az ő rossz kedve, fáradtsága, feszültsége miatt. Mindannyian magunk irányítjuk érzelmeinket, mások nem tudnak elkedvetleníteni, lefárasztani vagy felbosszantani. Mi sem vagyunk képesek a zsaroló érzelmeit előállítani. Nehezebb ügy, amikor valódi hiányosságainkat hánytorgatja fel a zsaroló. A túlzott felelősségérzet bűntudatot szül, amely nem áll arányban a tényleges helyzettel. A bűntudat levetkőzése megengedi a továbblépést, a hibák leküzdését, kijavítását.

Jó, rossz és hasonlók

A zsaroló mindent elkövet annak érdekében, hogy önmagát jónak, minket pedig rossznak állítson be. Kiforgatja a valóságot, a maga szája íze szerint adja elő, és mindenkivel igyekszik ezt elhitetni. A leggyakrabban az ép eszünket tagadja meg. Mélyen él bennünk az őrülettől való félelem. Ha nem bízunk eléggé magunkban, könnyen megkérdőjelezzük döntéseink helyességét. Akarunk is bízni a zsarolóban, mert fontos nekünk. A saját véleményét tényként állítja be, logikusan felépített gondolatmenettel bebizonyítja nekünk, hogy teljesen hülyék vagyunk. Képes a szemünkbe hazudni, és bolondnak kiáltani ki minket. Ehhez általában még szövetségeseket is keres. A szomszéd, a munkatárs, a szülő, a bölcs tanítás mind eszközül szolgálhat céljai eléréséhez. Egyre újabb és újabb érveket, támogatókat keres, hogy megtörje akaratunkat. Előszeretettel használja az ilyen kezdetű mondatokat: „Azt hittem, te más vagy, mint…”, „Pontosan úgy viselkedsz, mint…”, stb. Vannak személyek, akikre egyáltalán nem szeretnénk hasonlítani, erre a félelemre építenek ezek a mondatok.

Egy keveset a zsaroló személyiségéről

Az érzelmi zsarolók rettegnek a nélkülözéstől. A veszteségtől való félelem olyan erősen él bennük, hogyha az élet nem adja meg nekik, ami szerintük jár, akkor erőszakkal megszerzik azt. Érdekes kivételek az elkényeztetett emberek. Ők egyszerűen nem tanulták meg elviselni a veszteséget. Minden mindig az ölükbe hullott, ezért megrémülnek a csalódás legkisebb szelétől is, és érzelmi zsarolást alkalmaznak a helyzet elkerülésére. Ez a magyarázata annak is, hogy miért csinálnak bolhából elefántot. Nem a jelen helyzetre reagálnak, hanem múltbeli sérelmeikre. A hasonló helyzetek felszakítják a régi sebet.

„A büntetés az egyik legerősebb kapocs. A zsaroló mintegy ezzel kényszeríti áldozatát, hogy szüntelenül számoljon személyével, s gondolatai egyre csak körülötte forogjanak.”

A legfontosabb az, hogy tudatosítsuk: nem rólunk van szó. Az érzelmi zsarolónak saját magával van baja.

Hogyan kerültünk ebbe a helyzetbe?

Tényleg, hogyan is? Az érzelmi zsaroláshoz két ember kell. Ha mi ellenállunk, nem lesz zsarolás! Az érzelmi zsaroló megtalálja érzékeny pontjainkat. Mi magunk tanítjuk meg neki, mire hogyan reagálunk. A túlzott felelősségérzet, az elismerés iránti csillapíthatatlan vágy, az önbizalomhiány, a félelmek, a bármi áron való béketűrés kiváló táptalaja az érzelmi zsarolásnak. Ha érzelmi zsarolással kerülünk szembe, és bocsánatot kérünk, érvekkel próbáljuk meggyőzni a zsarolót, vitatkozunk, sírunk, könyörgünk és beadjuk a derekunk, akkor ezzel érzelmi zsarolót nevelünk a másikból! Megerősítjük lehetetlen viselkedését. Az érzelmi zsarolások mindig apróságokkal kezdődnek. Lényegtelennek tűnő engedményeket teszünk, melyekkel meggyőzzük a zsarolót, hogy érdemes tisztességtelen eszközeit bevetnie.
A leglényegesebb veszteség, ami a zsarolások következtében ér minket: önbecsülésünk, önbizalmunk rohamos csökkenése. Utálni kezdjük magunkat azért, hogy engedünk neki. Alávalóságunk bizonyítékát látjuk benne. Emiatt a zsaroló még könnyebb helyzetbe kerül, hogy bűntudatunkra hajtva elérje céljait.

Védekezési módszerek

Az első lépések megtétele „könnyű”. Elhatározzuk, hogy nem engedünk tovább az érzelmi zsarolásnak. Gondoljuk végig, mi akadályoz meg az ellenállásban, azonosítsuk be félelmeinket! Kérjünk segítséget, ha egyedül kilátástalannak tűnik a harc! Sajátítsunk el néhány önbizalom-növelő módszert! Például álljunk a tükör elé, saját szemünkbe nézve dicsérjük magunkat, vagy mondjuk egyszerűen azt, hogy: „Szeretlek!” A kineziológia is számtalan eszközt kínál a védekezésre. Hatékony segítség a pozitív kép készítése. A homlokunkra és a tarkónkra tesszük a kezünket, és néhány mély lélegzet után elképzeljük, hogy szabadok és függetlenek vagyunk. Bárhogyan is viselkedik velünk szemben a zsaroló, ki fogjuk bírni. Egyre kevésbé és kevésbé hat ránk. Merészebbek azt is képzelhetik, hogy teljesen elszakadnak a zsarolótól, akinek ezáltal semmilyen befolyása sincs rájuk. Érdemes utána is venni néhány mély lélegzetet. A pozitív kép témája a felfedezett félelmünktől való megszabadulás is lehet.
A komoly elhatározást tettek követik. A következő zsarolás alkalmával időt kérünk a döntéshez. A zsaroló az érzelmi nyomást alkalmazva épít az adott hely és idő sürgetésére. Valójában ez az időkorlát benne létezik. Minket nem siettet az idő. Lehetséges, hogy a zsaroló ekkor tovább növeli a nyomást. Tartsunk ki elhatározásunk mellett, és nyugtató szavakkal éljünk, például: „Időre van szükségem, hogy nyugodtan végiggondoljam, mi a legjobb kettőnk számára. Valóban szeretnék helyes megoldást találni. Fontos vagy nekem.”, stb. Folyton éljen bennünk ez a mondat: Ki fogjuk bírni.
Az érzelmi zsaroló egy idő után feladja, összezavarodik, és elveszíti nyerő helyzetét.
A döntési időt pedig használjuk ki helyesen. Az érzelmi nyomás alatt általában a kellemetlenség érzése keletkezik bennünk, mintha két tűz közé kerültünk volna. Tudatosítsuk magunkban, hogy ebbe nem halunk bele. A kényelmetlenség érzése megszűnik, ha bedőlünk a zsarolónak, de a feladat az, hogy viseljük egy ideig. Addig, míg fel nem tártuk, mi valójában az eredete. A feszültség feloldódik, ha például eltársalgunk vele, megszemélyesítjük.
Jó módszer, ha az érzelmi nyomás nagyon erőssé kezd válni, ha fizikailag eltávolodunk a zsarolótól. Menjünk ki a konyhába vízért, vagy a mosdóba, stb.

Még néhány stratégia

1. Az érzelmi zsaroló megpróbál ránk ijeszteni, amire mi védekezéssel reagálunk. Helyesebb nem védekezni, hanem felé fordulni. Például: „Megértem az álláspontodat. Igazad van. Tényleg így látod? Hozhatok egy pohár vizet? Látom, valóban felizgattad magad. Beszéljük meg, amikor lehiggadtál.” Legyünk tudatában, hogy a zsaroló fél, ezért igyekezzünk biztosítani őt szeretetünkről, nyugtassuk meg.
2. Állítsuk magunk mellé a zsarolót. Például: „Segítenél megérteni, miért olyan fontos ez neked?”
3. Alkudozhatunk is. Ajánljunk fel cserébe valamit, így a felelősség is megoszlik.
4. Éljünk a világ egyik legjobb fegyverével: a humorral. A vicc segítségével elvehetjük a kijelentéseink élét, kimondhatunk „nem kimondható” véleményeket és a feszültséget is oldhatjuk.
Az érzelmi zsarolás csak addig tart, ameddig mi fenntartjuk. Határozzuk el magunkat, és lépjünk ki belőle!

Megjelent a Manifesztum 16- 17. számában

Forrás: ebookz.hu