Az eredmény sokkal fontosabb, mint a viselkedés
Azokban a szituációkban, amelyekben valamilyen cél elérését igénylik, és ezt díjazzák, nyilvánvaló, hogy a viselkedés, mint olyan, sokkal kevésbé fontos, mint az eredmény.
Mégis a szülőket, tanárokat gyakran jobban érdekli az, hogy valamit hogyan csinálnak meg, mint az eredmény.
Elvárják, hogy ne csináljunk semmit a saját fejünk után, és az sem mentség, ha az eredmény jó. Ha hagynák saját módszereinket kialakítani, sokkal valószínűbb, hogy élvezetes és egyedi utat találnánk célunkhoz.
Szomorú következményei lehetnek, ha a teljesítmény helyett a viselkedés kapja a nagyobb hangsúlyt.
Amikor például orvost választunk magunknak, ritkán nézünk utána a statisztikában, hogy betegei hány százalékban élték túl a kezelést. Ehelyett a tudományos fokozataira, modorára fordítunk figyelmet, illetve az dönt, hogy személyesen szimpatikus-e számunkra vagy sem.
A te fókuszod az eredmény vagy a viselkedés?
Sok szülő és tanár nagyobb jelentőséget tulajdonít annak, hogy a gyerekek az általa helyesnek gondolt módon oldják-e meg a matematikai feladatot, mint annak, hogy jó legyen az eredmény. Ennek következtében a gyerekek, akik saját útjukon keresik az adott probléma megoldását, elbátortalanodnak és lemondanak arról, hogy felfedezzék, hova lyukadnának ki saját eszük után menve. Ezzel elvágják az maguk elől azt, hogy megtudhassák, vajon a saját módszerük mennyire alkalmas a helyes válasz megtalálására.
A legtöbb esetben a gyerekeket leszidják, és rájuk parancsolnak, hogy csináljanak úgy, ahogy a tanár már világosan megmondta, hogy csinálni kell.