Tudjuk, hogy a csont „szót fogad”. Ami annyit jelent, hogy amíg él a csont, változik, alakul, módosul az erők behatására. Ezért tud meggyógyulni a 96 éves combnyaktörést szenvedett beteg is. Innen már adódik a kérdés, hogy meddig lehet rendet teremteni egy torlódott fogazatban? Erre az a válasz, hogy ameddig élünk, mert a csont is addig él. Tehát nincs reménytelen eset, és soha sem késő!
Ha az erők hatásaival és céljaival tisztában vagyunk, akkor a fog gerincét is úgy tudjuk alakítani, hogy a fogak kényelmesen, az erők hatására (amit mi határozunk meg és irányítunk) harmonikusan (feszültség mentesen) helyezkednek el. Ezzel az irányítással megelőzhető a torlódás és a kiszorult fog is. Az ortopédia hasonló elven működik. Helyes, szakértő terhelésnek teszi ki a csontokat és ízületeket, majd a hosszú és kitartó gyakorlás után meggyógyul a beteg. Elmúlik a sántasága, a mozgáskorlátozottsága, a működéskiesés.
Mi logopédusok is ezt tesszük (vagy tehetjük), ha tudjuk mit és miért. Ha jól és időben (óvodáskor) végezzük feladatunkat nincs szükség fogszabályozásra. Ha később kerül hozzánk a beteg,a szabályozás fele annyi időt vesz igénybe, és nem romlik vissza. Ezért érdemes megjegyezni, megtanulni és gyakorolni, hogy mennyit érünk mi, logopédusok!