1. Legyenek magasak az elvárások, hogy szellemileg buzdítsuk őket, de írásbeli feleleteknél ésszerűen állapítsuk meg a követelményt. 2. Próbáljunk két színt használni javításnál – egyet a tartalmi hibákhoz, egyet a helyesírási és a formai hibákhoz.
3. Próbáljunk rájönni a hibák okára, és adjunk lehetőséget nehézségeik elmagyarázására.
4. Figyeljünk a fáradtság jeleire – a diszlexiás gyerekeknek a másokhoz képest nagyobb erőfeszítést jelent koncentrálni, ami kimerítheti őket
5. Az utasításokat lassan, nyugodtan és megfontoltan adjuk ki, hogy hagyjunk időt a szavak „elmélyülésének”. Érdemes meggondolni, hogy esetleg szóban és írásban egyaránt megkapják a feladatot.
6. Ahol lehet, használjuk a tanulás több érzékelésen alapuló módszerét. Ez egyszerre veszi igénybe az összes érzékszervet, így esetleg a gyerek képes egyszerre nézni, figyelni, írni és beszélni.
7. Adjunk nekik tanácsot, hogyan birkózzanak meg szisztematikusan a feladataikkal.
8. Ügyeljünk arra hogy ne veszítsék el az önbizalmukat és önbecsülésüket.
9. Adjunk nekik lehetőséget érdeklődéseik, tudásuk és készségeik kimutatására az írással való nehézségeik ellenére. Gyakran „villognak” beszédben, és a tanároknak ezt kell ösztönözni, bátorítani.
10. Az ülésrendet úgy tervezzük, hogy a diszlexiás gyerek valahol elöl üljön, lehetőleg egy motivált, szívesen tanuló gyerek mellett, akit megkérhet, hogy tisztázza neki az utasításokat.
11. Lássuk el a gyermeket jól elrendezett anyagokkal, eszközökkel, tartsuk ezeket rendben, felcímkézve, hogy bármit könnyen meg lehessen találni.