A kétezer éves Ponte Galeria-i temetkezési hely egyedülálló lehetőséget biztosít az egykori birodalom legelesettebb rétegei életmódjának megismerésére.

Az egyszerű nekropoliszban, ahová az i.sz. 1-2. században, a Római Birodalom virágkorában temetkeztek, összesen 320 sírt találtak. A csontvázak igen jó állapotban maradtak fenn, ahogy a különböző sírmellékletek is – lámpások, ékszerek, amelyeket a másvilágra „útravalóként” adtak a rokonok az eltávozottnak.

Képek a feltárásról
Az olasz régészek rendkívülinek nevezték a fiumicinói repülőtérre vezető út mentén fekvő Castel Malnone-nekropolisz felfedezését. Ókori temetkezésekre korábban is bukkantak Rómában, ám azok többségükben az elit végső nyughelyei voltak. A mostani viszont egyedülálló betekintést nyújt a római társadalom legszegényebb rétegei, kikötői rakodómunkások, vagy rabszolgák hitvilágába és életmódjába.

„Nem annyira a sírban talált tárgyak a jelentősek, mint az a lehetőség, hogy megismerjük a római szegények kis csoportjának mindennapi életét” – hangsúlyozta a felfedezéssel kapcsolatban Angelo Bottini, Róma főrégésze. Mint rámutatott, a nekropolisznak köszönhetően konkrét ismereteket szereznek arról, hogy ezek az emberek miként éltek, s miben hittek.

A temetőben túlnyomórészt férfiakat helyeztek végső nyugalomra. A csontvázak tanúsága szerint igen nehéz fizikai munkát végezhettek páradús környezetben, ami arra utal, hogy tulajdonosaik egykoron kikötőben dolgoztak. Némely sírban gyermekek nyugszanak, akik nyakláncot viselnek, vagy szorongatnak a markukban feltehetően azért, hogy távol tartsák az ártó szellemeket. A gyermeksírokban egyebek közt bronzgyűrűkre, arany fülbevalókra, valamint egy meghökkentő, apró figurákból és borostyándarabkákból fűzött nyakláncra bukkantak.

A régészek a legérdekesebbnek egy felnőtt férfi csontvázát tartják. Az illető csontfejlődési rendellenességgel született: alsó állkapcsa összenőtt a felsővel, így képtelen volt kinyitni a száját, ennél fogva csak mások segítségével tudott táplálkozni. Az illetőt, aki a harmincas éveiben hunyt el, ami igen tekintélyes életkornak számított az ókori Rómában, a fogazatában kialakított lyukon keresztül folyékony vagy pépes táplálékkal etethették.

Angelo Bottini ismertetése szerint a lelet azért meglepő, mert az ókorban az emberek ellenszenvvel, előítéletekkel viseltettek az anomáliák iránt. „A csontváz viszont teljességgel ellentmond e viselkedési normáknak, hiszen egy súlyosan fogyatékos személyé volt, ám megfelelő segítséget kapott a túléléshez” – hangsúlyozta a római főrégész.

A feltárások több mint egy évvel ezelőtt kezdődtek a Fiumicino-repülőtér közelében, miután a rendőrség értesítette a régészeket, hogy a térségben illegális ásatások folynak, ami arra utal, hogy ősi nekropoliszt rejt a terület.

Forrás:origo.hu