A diszlexia felismerése lényegében a nyelv elsajátítását megnehezítő nehézségek sorozatának (azaz a fonológiai szegmentációs és összekapcsolási készség területén, a látási és hallási feldolgozásban, továbbá szófelismerésben és a feldolgozás sebességében fellépő zavarok) azonosítása.
Ezenkívül a diszlexiát okozó problémák megjelennek nem írás-olvasással kapcsolatos területen is, így a diszlexia azonosítható akár viselkedési (pl. szervezési és szociális készségek) akár írás-olvasási jegyek alapján.
Bár a nehézség mértékét más hasonló korú gyerekek teljesítményéhez viszonyítva ítéljük meg, a diszlexia alábbiakban felsorolt néhány jegye útmutatóként szolgálhat:
Írni-olvasni tudással kapcsolatos készségek
– olvasásban és helyesírásban a hangok elkülönítésének és összekötésének valamint a hangok és jelek összekapcsolásának problémája által okozott nehézségeket mutat
– fordítva ír betűket, szavakat
– nehézséget okoznak neki a táblázatok, az ábécé
– kihagy betűket a szavakból, vagy rossz sorrendben írja őket
– az átlagosnál több időt vesz igénybe, hogy írásos feladatot elkészítsen
– belebonyolódik, ha hosszú szavakat használ
– nehézséget okoz neki gyerekdalokat megtanulni
Viselkedési jegyek
– nehézséget okoz a bal és a jobb megkülönböztetése, a hónapok sorrendje, stb.
– rossz az irányérzéke
– nincs önbizalma és rossz az énképe
– gyakran szólnak rá, hogy nem figyel, félreérti amit mondanak, és szó szerint értelmezi a dolgokat
– rossz a mozgás készsége, többek között a kézírás és egyszerű ritmus eltapsolása
– rossz az időérzéke, és gyakran elkésik
– összezavarodik, ha egyszerre több utasítást kap
– szervezési nehézségei vannak
– elfelejti, hol hagyta a dolgait, pl. kulcsot, könyveket
– néha „kreatív” megoldásokat talál
– értelmesnek és figyelmesnek látszik, bár néhány fontos területen kudarcot vall.